Foglalkozása a peres iratok szerint: cipész

Apja bányász volt. Szüleit nem ismerte, gyermekmenhelyeken, intézetekben nevelkedett. Hat elemit végzett, majd cipészsegédnek tanult, ám többnyire alkalmi munkákból tartotta el magát. 1945-ben lopás miatt egy évre ítélték, de megszökött. Később két évre ítélték, 1948-ban szabadult. Betöréses lopás miatt még ebben az évben három év börtönt kapott. Szabadulása után röviddel ismét elítélték, ekkor hét évre. Utolsó büntetését a miskolci munkahely-parancsnokságon töltötte, innen 1956 végén, a forradalom hatására szabadult. A börtönben ismerkedett meg későbbi vádlott-társával, Nagy Andrással. A forradalom alatt Szegedre ment, majd megpróbált Nyugatra szökni, de Szombathelyen elfogták, és visszaküldték. Budapest érintésével visszatért Miskolcra, ahol újra találkozott Nagy Andrással. Felkeresték egy harmadik volt rabtársukat, a november 4. utáni miskolci ellenállásban nagyon zavaros szerepet játszó Szkárosi (máshol Szkálóczi) Józsefet, aki egy-egy pisztolyt adott nekik. Az ő javaslatára indultak az állítólag a Bükkben rejtőző felkelőkhöz, de jelen ismereteink szerint ott akkor már nem tartózkodtak felkelők. Soltész és Nagy december 13-án indult el a Szkárosi által megadott útvonalon. A Hámori-tónál található garadnai farakodónál a rendőrök várták őket. Ő volt az 1956-os forradalom utáni megtorlás első, bírósági ítélet nyomán kivégzett áldozata.