Perek

Vádlottak: 862 / 1075

1930. 03. 09. Botpalád

Foglalkozása a peres iratok szerint: csillés

Szabó Istvánt 1957. február 9-én helyezték előzetes letartóztatásba, de az ügyben már február 2-án megkezdődött a nyomozás. Kezdetben izgatással és életveszélyes fenyegetéssel gyanúsították. Miután a február 23-án a portáján megtartott házkutatás során puskákat, géppisztolyt, kézigránátot, lőszert, valamint szilárd és folyékony robbanóanyagot találtak, a vád kiterjedt fegyver-, lőszer- és robbanóanyag rejtegetésére is. Mint a botpoládi nemzetőrség tagját a népi demokratikus államrend elleni szervezkedésben való tevékeny részvétellel, majd Kovács Sándor megölése miatt gyilkosságra való felbujtással is megvádolták. A Pécsi Megyei Bíróság 1957. március 7-én a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom előmozdítása, „gyilkosság bűntett felbujtói részessége”, fegyver- és lőszerrejtegetés, robbanóanyaggal való jogosulatlan rendelkezés, izgatás és termelőszövetkezeti tag akadályozása vádjával életfogytig tartó börtönre ítélte Szabót. A vád bizonyítására döntő részben ezúttal is a vádlottak vallomása állt rendelkezésre, amelyet kevéssé lényeges kérdésekben egészítettek ki tanúvallomások. Szabó és a gyilkosságban részt vevő unokaöccsei azzal védekeztek, hogy tettüket a Kovács Sándortól, és általában a mecseki láthatatlanoktól való félelmükben követték el, másfelől azért, hogy megmentsék a községi funkcionáriusok életét, ám védekezésüknek a megyei bíróság különtanácsa nem adott helyt. A bíróság azonban a vádlottak javára vette figyelembe „azt a körülményt, hogy eléggé el nem ítélhető bűnös úton ugyan, de mégis megakadályozták a félszemű Kovács Sándort abban, hogy a faluban a párttitkárt és a tanácselnököt a terv értelmében megölje”. A bíróság azt is kimondta: „A dolgozók társadalmát a félszemű megölésével nem érte akkora erkölcsi kár, mint amilyen érte volna akkor, ha a félszeműnek sikerül a párttitkárt és a tanácselnököt megölni.” A Legfelsőbb Bíróság – Radó Zoltán által vezetett – Népbírósági Tanácsa május 20-án kihirdetett ítéletében Szabó bűnösségét mozgalom helyett szervezkedésben való részvételben állapította meg, és az ítélet egyéb rendelkezéseit változatlanul hagyva a büntetését halálbüntetésre súlyosította. Miután június 14-én az Elnöki Tanács elutasította a kegyelmi kérvényét, 1957. június 27-én, a Pécsi Megyei Börtönben kivégezték.