Foglalkozása a peres iratok szerint: gépkocsivezető

Szamosardón (Arduzel, Románia) született, apja napszámosként dolgozott. Anyját 1939-ben, apját öt évvel később vesztette el, a Gestapo fogságában halt meg. Nyolc elemit végzett, majd 1945 nyarán áttelepült Magyarországra, és jelentkezett a demokratikus hadseregbe. 1946-ban Budapesten alhadnagyi rangban a városparancsnokság őrzászlóaljánál teljesített szolgálatot, amikor december 28-án – mint fiatalkorút – leszerelték. Békéscsabára költözött, és gépkocsivezető lett a helyi textilgyárban. A Gyulai Törvényszék 1947-ben statáriális eljárásban lopás vádjával tíz év fegyházbüntetésre ítélte. A börtönből többször kísérelt meg szökést, így büntetése 1955-re tizennégy év négy hónapra nőtt. 1956. október 10-én kegyelemmel szabadult. A Kecskeméti Mezőker Vállalatnál helyezkedett el segédmunkásként. A forradalom idején október 26-án jelen volt az első jelentősebb kecskeméti tüntetésen. A városparancsnokságon szerzett egy géppisztolyt, azzal vett részt a posta elfoglalásában. A tüntetők lefegyverezték, majd szabadon engedték az épület védelmére rendelt rendőröket. Az akkor már mintegy tizenöt fős, Szabó vezette fegyveres csoport lefoglalt egy lőszert szállító mentőautót, amellyel Nagykőrösre hajtottak. Ott részt vettek a pártbizottság és a rendőrség elleni támadásban, majd lefegyverezték a környező falvak rendőrőrseit. Tiszakécskén sikerült benzint szerezniük, és bár lerohanták a rendőrséget, nem tudták elfoglalni az épületet. Másnap Kecskeméten megtámadtak egy magyar páncélost, majd tűzharcot vívtak a hadkiegészítő parancsnokság tisztjeivel. Szabó könnyebben megsebesült, és letette a fegyver. Őt elengedték, két társát azonban – a Kecskeméten érvényben lévő statárium alapján – a helyszínen kivégezték. Október 31-én részt vett a forradalmi bizottság alakuló ülésén, tagja lett a nemzetőrségnek. A feladata szökött rabok és bujkáló ávósok felkutatása volt. November 9. körül megismerkedett Nagy Lajossal és Virágh Imrével, akikkel 15-én kirabolták a kecskemét–máriavárosi postát. Három nappal később elfogták, és első fokon tizenkét, másodfokon tíz év börtönre ítélték. Vácott raboskodott, amikor 1959. június 6-án ellenforradalmi cselekményei miatt új nyomozás indult ellene.