Perek

Vádlottak: 1413 / 1734

1929. 09. 04. Sajónémeti — 1958. 12. 29. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: bányász

Apja gyári munkás volt. Az elemi után öt gimnáziumi osztályt végzett, majd segédmunkásként dolgozott. 1948-ban önként vonult be katonának. Egy évvel később tüzértiszti iskolára vezényelték, 1950-ben avatták tisztté. A budapesti 73. honi légvédelmi tüzérezredhez osztották be, alhadnagyi rendfokozatban, ütegparancsnokként. 1955 őszén a Kossuth Tüzér Tiszti Iskolára került osztályparancsnoki tanfolyamra, amely 1956. október 3-án ért véget. A forradalom kitörésekor a szabadságát töltötte Balatonkenesén. Nős volt, házasságából egy gyermek született. 1956. november 1-jén visszaérkezett a fővárosba. Másnap szolgálatra jelentkezett a tüzértiszti iskolán, a pestimrei légvédelmi alakulat laktanyájának a védelmére rendelték. November 4-én délutánra a laktanyában felbomlott a rend, a katonák elszállingóztak. Szántó Farkas az ágyúkat használhatatlanná tette, a még a laktanyában maradt katonákat elküldte, és ő is hazaindult. A Béke téren (Üllői út–Királyhágó utca sarok) civil fegyveresekkel találkozott, akik nem sokkal korábban szereztek két 85 mm-es löveget és egy gépágyút a közeli laktanyából, de nem értettek azok kezeléséhez. Segítséget kértek a tüzértiszttől, aki elmagyarázta nekik az ágyúk használatát. Mivel velük maradt, rábízták a vezetést. Aznap tüzet nyitottak egy szovjet repülőgépre, de nem találták el. Másnap páncélosokkal vívtak tűzharcot. Repülőgépekre is lőttek, de eredménytelenül. Délután egy erős szovjet tűzcsapás szétszórta a felkelőket. Szántó Farkas ezt követően a Béke tér másik oldalán, a lőrinci öreg temető mellett található két löveg irányítását vette át. November 6-án az Üllői útnál csaptak össze szovjetekkel, majd harcolva vonultak vissza a túlerő elől. 8-án a más perben halálra ítélt Tutsch József egységével együttműködve kilőttek egy teherautót. A menekülő szovjet katonák közül kettőt elfogtak, és a Bokányi Dezső (ma Bókay Árpád) utcai iskolába zárták őket, ahol az ellenállók parancsnoksága székelt. Nem esett bántódásuk. A csoport még aznap feloszlott, Szántó Farkas pedig hazament. November 10-én jelentkezett alakulatánál, de mivel a tiszti nyilatkozatot nem írta alá, leszerelték. 1958. június 17-i őrizetbe vételéig bányászként dolgozott.

Szántó Farkas Béla főhadnagyot 1958. június 17-én helyezték előzetes letartóztatásba. Az ő és négy társa ügyét eredetileg együtt tárgyalták volna a később szintén kivégzett Tutsch Józseffel és társaival szemben indított eljárással. A tárgyalás megkezdése után azonban elkülönítették a pereket. Ezt egyrészt azzal indokolták, hogy a Tutsch-per vádlottjai polgári személyek, így ügyükben a Budapesti Fővárosi Bíróság illetékes, másrészt ekkor zajlott Tutsch József elmeorvosi megfigyelése, ez a körülmény pedig késleltette volna a tárgyalás megindítását. A döntésben az is szerepet játszott, hogy a két ellenállócsoport, noha volt közös akciójuk, egymástól függetlenül működött. Az ügyek szétválasztása okán az eljárást a fegyveres erőkön – különösen a Magyar Néphadseregen – belüli megtorlás részének is tekinthetjük. A Budapesti Katonai Bíróság 1958. október 31-én Szántó Farkas Bélát a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése és többrendbeli gyilkosságra való felbujtás vádjával halálra ítélte. Úgy, hogy „a tárgyalás során nem nyert megállapítást, hogy a tűzharcok kapcsán szovjet katona vesztette-e életét, azonban ennek ellenére [...] e vonatkozásban kifejtett magatartását eredménytelen felbujtásnak tekinteni nem lehet”. A bíróság bizonyítottság hiányában felmentette azon vád alól, amely szerint november 8-án egy tehergépkocsi kilövését követően pisztollyal lőtt a menekülő szovjet katonák után. Súlyosító körülménynek értékelték azonban, hogy november 4-én katonatisztként önként állt egy felkelőcsoport élére, amely négy napon keresztül harcolt a szovjet csapatok ellen. A gyilkosságra való felbujtás tárgyi alapja az volt, hogy tűzparancsot adott ki, így megteremtette a lehetőséget arra, hogy szovjet katonák életüket veszítsék. Társaira egy évtől életfogytig terjedő börtönbüntetéseket szabtak ki. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa december 8-án gyilkosságra való felbujtás helyett gyilkossági kísérletre való felbujtásban állapította meg bűnösségét, de a korábbi ítéletet helybenhagyta. A többi vádlott az ítélet súlyosításától tartva visszavonta a fellebbezését, így elsőfokú ítéletük jogerőre emelkedett. Szántó Farkas Bélát 1958. december 29-én, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki.