Foglalkozása a peres iratok szerint: gyári segédmunkás

Apja szállodatulajdonos volt. 1945 után a szállót és anyja gyümölcsösét államosították, a családot osztályidegennek minősítették. Gimnáziumban érettségizett, de egyetemre nem vették fel, így géplakatosnak tanult, mellette a Kábel- és Sodronykötélgyárban dolgozott. Itt ismerkedett meg a később vele együtt kivégzett Szelepcsényi Istvánnal. A periratok szerint 1956. október 30-án csatlakozott a Szabad Nép székházába települt csoporthoz. Igazolványt és fegyvert kapott, őr- és járőrfeladatokra osztották be. November 4-én részt vett a székház védelmében, majd a csoport egy részével a Bástya mozihoz, majd a New York Kávéházhoz vonultak. 7-én pincéken át a Városligetbe, onnan pedig Szentendrére menekültek. Másnap mintegy hatvan–hetven fő indult teherautókon Ausztria felé, de miután Tata mellett összecsaptak a szovjetekkel, a csoport szétszéledt. Ács néhány társával visszament Budapestre, a fegyvereiket pedig elrejtették. 1958 elején emiatt – feljelentési kötelezettség elmulasztásának vádjával – hat hónap felfüggesztett börtönre ítélték. Még korábban, 1957 júliusában csatlakozott szállásadója, Szelepcsényi István Magyar Ellenállási Mozgalmához. Játéknyomdán röplapokat készítettek és diverzáns cselekményeket terveztek. Az ítélet szerint Ács javasolta a Dimitrov-szobor felrobbantását, de robbanóanyagot sem szerezni, sem készíteni nem tudtak. Megpróbált kapcsolatba lépni az amerikai nagykövetséggel is, de kísérlete a portás ellenállásán elbukott. 1958. november 2-án behívták katonának, de ezt követően is kapcsolatban maradt az ellenállással. A hivatalos változat szerint egyik levelében óvatlanul megemlítette a csoportot, ezt követően vették őrizetbe 1959 márciusában.