1932. 01. 30. Budapest — 1959. 09. 08. Budapest
Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás
Alkalmazotti családba született, apja a Nemzeti Bank pénzbeszedője volt. Nyolc elemit végzett, majd villanyszerelőnek tanult. A periratok szerint 1945-ben részt vett a fogaskerekű elleni szabotázscselekményben, és társaival más robbantásokat is elkövettek. 1947-ben szervezkedés címén két év javító-nevelő munkára, 1950-ben három év hat hónap börtönre ítélték. A börtönben is folytatták a szervezkedést, szabadulásuk után röplapozást és fegyveres akciókat terveztek. Szelepcsényi 1953-ban szabadult, egy ideig a Ganz-gyárban, később a metróépítkezésen kapott állást. 1953 decembere és 1955 novembere között sorkatonai szolgálatát teljesítette, majd dolgozott a Fővárosi Villamosvasútnál, a Szent János Kórházban és egy komlói bányában is. 1957 eleje és 1959. március 21-i őrizetbe vétele között a Kábel- és Sodronykötélgyárban állt alkalmazásban segédmunkásként. Megnősült, két gyermeke született, felesége 1956 közepén elhagyta.
1956. október 23. és 27. között a János-kórházban segített sebesülteket ellátni, majd korábbi társaival csatlakoztak Nagykovácsi nemzetőrségéhez. Összegyűjtötték az államvédelmiseket, akiket a Maros utcai csoportnak adtak át, 31-én pedig Pilisvörösvárról szereztek gyalogsági fegyvereket, Adyligetről katonai rádiókat. Szelepcsényi belépett a „volt politikai foglyok szövetségébe” is. A csoport november 7-én feloszlott, fegyvereit egy pisztoly kivételével leadta. 1957. január elejétől Magyar Ellenállási Mozgalom néven ellenállócsoportot szervezett, amelynek júliusban tagja lett a vele együtt kivégzett Ács Lajos is. Szabad Európát hallgattak, emlékművek felrobbantását tervezték és röpcédulákat terjesztettek. Egy alkalommal pisztolyával lőgyakorlatot is tartottak. Az USA nagykövetségével is megpróbáltak kapcsolatba lépni, de nem jártak sikerrel. Egy volt rabtársa (aki a forradalom utáni szervezkedésbe is bekapcsolódott) feljelentését követően vették őrizetbe.