Perek

Vádlottak: 466 / 1734

1933. 09. 27. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: asztalos

Az ügy Szelepcsényi István egy volt rabtársa (akit a forradalom utáni szervezkedésbe is bevont) 1959. március 9-i feljelentésével indult, akit két nappal később hallgattak ki először a központi vizsgálati osztályon. A periratok szerint Szelepcsényit korábban többször ítélték már el szervezkedés vádjával. A forradalom idején nemzetőr volt, utána pedig Magyar Ellenállási Mozgalom nevű csoportjával folytatta az ellenállást. Ennek a később vele együtt kivégzett Ács Lajos is tagja lett. A hatalom az ő perükkel (is) demonstrálta, hogy a különféle fasiszta és ellenséges elemek még évekkel az „ellenforradalom” leverése után is szervezkednek. Szelepcsényi, aki a vádak szerint már 1945-ben szabotázscselekményeket hajtott végre, tökéletesen alkalmas volt a „megrögzött ellenforradalmár” szerepre, Ács Lajos pedig a hatalomba visszatérni kívánó „úri osztályokat” képviselte, lévén családjának szállodája volt a háború előtt. A perben nagyobb hangsúlyt kaptak 1956 utáni cselekményeik, ugyanakkor a vizsgálat során részletesen kitértek forradalom alatti tetteikre is. Bár Szelepcsényinek volt egy pisztolya, amelyet ki is próbáltak, később éppen a fegyverrejtegetést ejtették a vádak közül, és javarészt tervezett bűncselekmények miatt ítélték el őket. Elsősorban diverzánscselekményeket akartak végrehajtani – például a Dimitrov-szobor felrobbantását – de ehhez nem sikerült robbanóanyagot szerezniük. Az amerikai nagykövetséggel is megpróbáltak kapcsolatba lépni, ám onnan elzavarta őket a portás. Valóban sikeresnek bizonyult azonban a Hruscsov 1958. áprilisi látogatására időzített röplapozásuk. Ennek során négyszázötven, játéknyomdán készített röpcédulát szórtak szét Budapesten. Ács 1958 novemberében bevonult, de továbbra is kapcsolatban maradt a csoporttal, és a hivatalos változat szerint ez okozta vesztüket, ugyanis a katonák levelezését rendszeresen ellenőrizték az elöljáróik. Ács végig tagadta, hogy katonai titkokat adott volna ki, sőt vallomása szerint igyekezett kiválni a szervezkedésből. A Budapesti Katonai Bíróság 1959. július 17-én Szelepcsényit a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése, fegyver- és lőszerrejtegetés, robbanóanyaggal való visszaélés, valamint társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett kisebb súlyú lopás, Ácsot a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel vádjával halálra ítélte. Kegyelemre senki sem javasolta őket. Szeptember 3-án a Legfelsőbb Bíróság Szelepcsényi esetében a fegyverrejtegetést és a robbanóanyaggal való visszaélést kivette a vádak közül. Ács Lajost bűnösnek mondták ki a korábbiak mellett többrendbeli, szám szerint meg nem határozható gyilkossági kísérletben is, mivel fegyveres harcban vett részt. Mindkettejük ítéletét helybenhagyták. Az Elnöki Tanács négy nappal később elutasította a kegyelmi kérvényeiket, majd szeptember 8-án kivégezték őket. Társaikra három és tíz év közötti büntetéseket szabtak ki.