Foglalkozása a peres iratok szerint: villanyszerelő

Apja az első világháborúban orosz hadifogságba esett, Alma Atában feleségül vett egy kazah nőt, akitől három gyermeke született (ezek egyike volt ifjabb Tomasovszky András). 1928-ban települtek Magyarországra, de mivel Tomasovszkytól a magyar felesége nem vált el, kazah felesége két gyermekkel visszament a Szovjetunióba, ahol 1932-ben meghalt. Ifjabb Tomasovszky András testvérei 1956-ban a szovjet hadsereg tisztjeiként kerültek vissza Magyarországra. A család úgy tudja, hogy megpróbáltak közbenjárni testvérük életének megmentése érdekében. Tomasovszky apja 1945-ben kisgazda képviselő lett, 1946–1947-ben pedig a megye főispánja volt. A pártnak fia is a tagja lett. Tomasovszky András a gimnáziumi érettségi után egy ideig a családi gazdaságban dolgozott (nyolcvanöt holdas birtokuk volt), onnan vonult be katonának. Leszerelését követően egy rövid időtől eltekintve villanyszerelőként dolgozott. 1944-ben megnősült, házasságából három gyermeke született. Felesége 1956 nyarán meghalt, Tomasovszky egyedül nevelte a három lányát. 1950-ben kétszer is elítélték. Előbb egy engedély nélküli fakivágást minősített közellátás érdekét veszélyeztető bűncselekménynek a bíróság, ezért fél év börtönt kapott. Ugyanebben az évben, ugyanezen a címen ismét fél év börtönre ítélték, mert a gyümölcsösében nem irtotta ki az amerikai szövőlepke hernyóját. 1956. október 26-án részt vett a nagy nyíregyházi tüntetésen, amelynek egy Miskolcról tehergépkocsin érkezett csoport adott határozott irányt. A ledöntött szovjet emlékmű talapzatáról ő olvasta fel a miskolciak ötpontos követelését, amelyet a helyi nyomdában tízezer példányban kinyomtattak, a Magyar Távirati Iroda helyi kirendeltségén pedig ő intézte el a nyíregyháziak követeléseinek eljuttatását Nagy Imréhez. Délután részt vett a munkástanács megalakításában, majd egy nagyobb csoporttal a börtönhöz ment, ahonnan kiszabadították a rabokat. Este eredménytelenül próbáltak fegyvert szerezni a honvédlaktanyából. Szilágyi László őt bízta meg a munkástanácsnak alárendelt hírszerző csoport vezetésével. Az egység tagjainak feladata a szovjet csapatok mozgásának figyelése volt, az általuk szerzett információkat a megyei munkástanács a budapesti, debreceni és miskolci forradalmi szerveknek továbbította. 1956. november 13-án fegyverrejtegetés vádjával őrizetbe vették. Ezért 1957. január 9-én háromhavi börtönre ítélték. Büntetését a bíróság kitöltöttnek tekintette az előzetes letartóztatásban töltött idővel, de szabadulás helyett közbiztonsági őrizetbe helyezték. Áprilisban 23-án onnan vette előzetes letartóztatásba a megyei rendőrség politikai osztálya.