Foglalkozása a peres iratok szerint: rádiódramaturg

Családjának tagjai több generáción keresztül aktív szerepet játszottak a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban, egyik nagybátyja Lenin személyi testőrségének volt a tagja. Iskoláinak elvégzése után segédmunkásként kezdett dolgozni, majd 1943-ban díszlettervező gyakornokként a Nemzeti Színházhoz került. 1945-ben belépett a kommunista pártba, majd egészen a megszűnéséig tagja maradt az MDP-nek. Az Iparművészeti Főiskola elvégzése után a rádiónál lett dramaturg. Vakon kiszolgálta az ötvenes évek sztálinista kultúrpolitikáját. Nős volt, házasságából két gyermeke született. 1956. október 23-án annak kezdetétől részt vett a tüntetésen, ott volt a Petőfi-szobornál és a Bem téren is. A Bem téri gyűlés után bement a Rádióba, ahol eredménytelenül igyekezett lecsendesíteni a tüntetőket. Az ostrom előtt segített kimenekíteni a nőket. Október 29-én a rádió demokratizálásáról tárgyalt a Parlamentben, de másnap a megalakuló munkástanács más káderek mellett őt is elbocsátotta. Ekkor hívta el barátja, Angyal István a Tűzoltó utcai nemzetőrségbe. A fegyveres harcban nem tudott részt venni, mert jobb keze születése óta béna volt, november 5-én el is szakadt a csoporttól. A fegyveres harc után felvette a kapcsolatot olyan, még legális szervezetekkel (diákszervezetekkel, valamint munkástanácsokkal és politikai vagy értelmiségi szerveződésekkel), amelyek hajlandóak voltak, és mertek is tovább küzdeni az október 23-i célokért. A Péterfy Sándor Utcai Kórházban segítette pertársa, Angyal István röplapozását. Támogatta a más perben elítélt Gáli József és Obersovszky törekvését a forradalom emblematikus lapja, az Igazság kiadásának a folytatására, amihez nem kaptak engedélyt, és végül Élünk címmel, engedély nélkül adtak ki lapot. Amikor a készítők egy razzia miatt kénytelenek voltak megsemmisíteni a lap második számát, november 21-re virradóan Szirmai saját maga készítette el ismét a számot, amelynek a sokszorosítását is ő végezte a más perben halálra ítélt Gönczi Ferenc segítségével. Támogatta, hogy a Nagy-budapesti Központi Munkástanács önálló lapot adjon ki, és részt vett a december 4-i nőtüntetés előkészítésében. 1957. január 14-én vették őrizetbe. Miután elítélték, a családja állítólag értékes Lenin-relikviákat, köztük kézírásos szövegeket ajánlott fel az életéért cserébe. Miután átvették az ajándékokat, az Elnöki Tanács elutasította a kegyelmi kérvényét. Egy nappal Lenin halálának 35. évfordulója után végezték ki.