Perek

Vádlottak: 1484 / 1734

1934. 02. 04. Sári — 1957. 09. 05. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: földműves

Földművescsaládban született. A négy elemi után a családi gazdaságban kezdett dolgozni. 1951-ben Budapestre költözött és a Ferencvárosi Malomnál kapott munkát. 1954-ben hazatért, és ismét a családi gazdaságban kezdett dolgozni. 1954-ben vagyonrongálásért pénzbírságra, 1955-ben lopás vádjával hat havi börtönre ítélte a Dabasi Járásbíróság, amit a tatabányai rabmunkahelyen töltött. 1956 márciusában feltételesen szabadult. Fél évig a Soroksári Állami Tangazdaságban, majd a családi gazdaságban és napszámosként dolgozott. Nős volt, gyerekük nem született. 1956. október 28-án a rádió hírei hatására Sáriban többen visszavették korábban elkobzott vagyontárgyaikat, üzemeiket (a kocsma felszerelését, a darálót stb.), amiben a falu fiataljai, köztük Szmrek is segített, ezért borral fizettek nekik. Ezt követően határozták el, hogy a községben is felállítják a nemzetőrséget, az ahhoz szükséges fegyverért a dabasi rendőrségre indultak. Az ottani őrs lefegyverzése során az italos társaságból valaki hátba szúrta Kovács Imre törzsőrmestert, majd meglőtték az őrsre éppen visszatérő Barta Bertalan törzsőrmestert, az őrsparancsnokot, akit Szmrek hiába próbált megvédeni. Az őrsparancsnok csak megsebesült, így el tudott menekülni. Ezt követően a hadkiegészítő parancsnokságról egy pisztolyt és egy géppisztolyt szerzett, amit másnap elkobzott tőle a nemzetőrség. Október 30-án két társával szekéren az ürbőpusztai téeszhez indult, hogy kikérje járandóságát. Útközben egyikük puskájával a levegőbe lövöldöztek és Szmrek vadászni is megpróbált. Bementek a téesz elnökéhez, Lengyel Lászlóhoz, de nem találták otthon. Átkutatták a lakását, majd hazaindultak. Közben Lengyelt értesítette a fia, hogy idegenek jártak a házban. Utánuk indult, és amikor találkoztak, felelősségre vonta a fiatalokat. A periratok szerint szóváltás közben Szmrek agyonlőtte a téeszelnököt, majd eldobta a fegyvert. Még aznap őrizetbe vette a honvédekkel megerősített nemzetőrség, nekik Szmrek beismerte, hogy ő lőtt. Amikor visszamentek a fegyverért, megpróbálta meglőni az őt kísérő nemzetőrt, majd maga ellen fordította a fegyvert, de az egyszer sem sült el. Menekülni próbált, mire meglőtték. Súlyosan megsebesült, hosszú ideig a kecskeméti kórházban ápolták. 1957. január 7-én vették őrizetbe.

Szmrek Benjámin 1957. január 7-én került előzetes letartóztatásba. Perében – a megtorlás számos más eljárásához hasonlóan – azon irányelv következtében került sor halálos ítélet kiszabására, amely szerint legalább annyi „ellenforradalmárt” kellett halálra ítélni, ahány áldozatot az „ellenforradalom” történései az adott területen a munkáshatalom részéről követeltek. Lengyel László halála és a dabasi rendőrség lefegyverzése (illetve az annak során Kovács Imre és Barta Bertalan rendőrök sérelmére elkövetett, szándékos emberölés kísérletének minősített cselekmények) ügyében a Dabasi Járási Rendőrkapitányság már 1956. november 29-én elrendelte a nyomozást. Több tanú kihallgatása után, 1956. december 19-én azonban kénytelenek voltak felfüggeszteni a vizsgálatot, mivel nem találták meg az „ismeretlen helyre szökött”, valójában a kecskeméti kórházban ápolt gyanúsítottat, Szmrek Benjámint. Tetteit kézre kerítése (1957. január 7.) után is köztörvényes bűncselekményeknek tekintették. A megyei kapitányság bűnügyi osztálya vette át a vizsgálatot, amelyet január 18-án vádemelési javaslattal zárt le. Szmrek mindvégig elismerte, hogy fegyveresen részt vett a dabasi rendőrőrs és a hadkiegészítő parancsnokság lefegyverzésében, tagadta ellenben, hogy ő sebesítette volna meg Kovács törzsőrmestert, amivel ugyancsak őt vádolták. Barta törzsőrmester pedig mindegyik vallomásában megerősítette, hogy Szmrek védeni igyekezett, amikor társai október 28-án fenyegették, és biztosan állította, hogy nem Szmrek volt az, aki meglőtte. Szmrek elismerte, hogy ő lőtte le Lengyel Lászlót, de halálát véletlen balesetnek állította be. Szerinte találkozásukkor nem volt köztük szóváltás. A beszélgetést távolról figyelő tanúk is megerősítették, hogy nem veszekedésnek, hanem beszélgetésnek látták, ami történt, a résztvevők kézfogással búcsúztak, és Lengyel már ellépett a szekértől, amikor elsült Szmrek ölben tartott, csőre töltött puskája. A történteknek ezt a rekonstrukcióját a fegyverszakértő is lehetségesnek tartotta, hitelességét azonban gyengítette, hogy Szmrek az első rendőrségi kihallgatásán még egy, a lényeges kérdéseket tekintve eltérő verziót mondott el. Az 1957. február 4-én elkészült vádiratban a megyei ügyészség négyrendbeli szándékos emberöléssel vádolta: Lengyel László megölése mellett azzal, hogy a bűntény napján, őrizetbe vételét követően menekülési szándékkal megpróbálta meglőni az őt őrizetbe vevő nemzetőrt. Lengyel László fiának elbeszélése alapján azzal is megvádolták, hogy a gyereknek is utánalőtt. Emellett bűnsegédként a Kovács törzsőrmester sérelmére elkövetett emberölési kísérlettel is megvádolták. Az ügyész a tárgyalás során az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésére terjesztette ki a vádat, Lengyel megölését pedig szándékos emberölés helyett az előre megfontolt szándékot feltételező gyilkosságnak minősítette, ellenben bizonyítottság hiányában elejtette a rendőrök sérelmére elkövetett emberölési vádat. A Pest Megyei Bíróság 1957. március 11-én a demokratikus államrend megdöntésére irányuló cselekménnyel elkövetett bűntett [sic!] és több emberen elkövetett szándékos emberölés vádjával tizenöt év börtönre ítélte. A bíróság a Lengyel László és a Szmreket elfogó nemzetőr, Pete Károly sérelmére elkövetett cselekményeket tekintette bizonyítottnak. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa szeptember 2-án a Szmrek elleni politikai vádat szervezkedésről mozgalomra módosította, köztörvényi cselekményeit azonban gyilkosságnak minősítette, ezért az ítéletét halálbüntetésre súlyosította. Mivel nem ajánlották kegyelemre, az ítéletet három nappal később, a Kozma utcai börtön udvarán végrehajtották.