Perek

Vádlottak: 976 / 1076

1930. 01. 24. Budapest — 1958. 09. 03. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: elektrotechnikus

Budapesten született, de nyolcéves koráig Argentínában élt a családjával. Bányásznak tanult, a szakmájában kezdett dolgozni, majd 1955-ben raktáros lett a komlói fatelepen. Munkakörében elkövetett szabálytalanságok miatt egy év nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték, amelyet a komlói büntetés-végrehajtási munkahelyen töltött le. 1956. november 2-án szabadult. Másnapra jutott el Budapestre, ahonnan nem tudott továbbutazni. 4-én reggel csatlakozott a Palotás József vezette fegyveresekhez. Másnap átköltözött a Landler Jenő (ma István) és a Murányi utca sarkán található női munkásszállásra. Ottani társaival felnyitották az élelmiszer-csomagoló vállalat raktárát, majd az ott tárolt élelmiszereket kiárusították a környéken lakóknak. Alkalmanként röpcédulák terjesztésében is részt vettek. Toracz a vádak szerint egy fegyveres csoport vezetője volt, amely részt vett őrizetbe vételekben, a szovjetek és karhatalmisták elleni fegyveres harcban, és ők vitték be a közkeletű régi nevén Domonkos (hivatalosan Cházár András) utcai kisegítő kórházba Kollár Istvánt, ahol Tóth Ilona társaival állítólag meggyilkolta. Toracz Sándor mindvégig tagadta az ellene felhozott vádakat, csupán a raktár megnyitását és az élelmiszer-árusítást ismerte el. Arról azonban a perben bebizonyosodott, hogy az a vállalat vezetőinek engedélyével és személyes közreműködésével történt, Toraczék pedig a befolyt pénz nagy részével elszámoltak.

Toracz Sándor és társai ügyében a Budapesti Rendőr-főkapitányság Társadalmi Tulajdonvédelmi Osztálya 1957 februárjában kezdte meg a vizsgálatot. Az eljárás alá vontakat azon az alapon vádolták társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett rablással, hogy november 4. után feltörték és kifosztották az élelmiszercsomagoló vállalat Landler Jenő (ma István) utcai raktárát. Mivel több vádlott sorkatona volt, az ügyet május végén, a nyomozás lezárását követően vádemelési javaslattal a Budapesti Katonai Ügyészségnek küldték meg. Az 1957. augusztus 26-án elkészült vádiratot a Katonai Főügyészség nem hagyta jóvá. Az ügyet azzal utalta vissza pótnyomozásra a politikai rendőrség vizsgálati osztályának, hogy részletesen fel kell deríteni a vádlottak ellenforradalmi cselekményeit, amelyeknek számos nyoma van az iratokban. A politikai rendőrség 1958. január végén indította meg a pótnyomozást, amelyet a rendelkezésre álló két hónap alatt lefolytatott. Az eljárás során a vádlottak ellenforradalminak minősített cselekményeit (fegyveres harc, őrizetbe vételek és röpcédulázás) helyezték a középpontba. Április 17-én elkészült az új vádirat, majd május 29-én a Budapesti Katonai Bíróságon megkezdődött a tárgyalás. A katonai felsőbíróság augusztus 29-én bírálta el a fellebbezéseket. A kegyelemre nem ajánlott elsőrendű vádlottat szeptember 3-án kivégezték.