Foglalkozása a peres iratok szerint: vízvezetékszerelő

Házasságon kívül született, Piri Miklósként anyakönyvezték. Apja nevét (és testvéréét) nagykorúként, 1949-ben nyomozta ki, akkor vette fel a nevét. Féléves koráig menhelyen nevelkedett, akkor magához vette egy szegedi özvegyasszony. 1945-ben került először bíróság elé: a fiatalkorúak bírósága egy kisebb lopásért próbára bocsátotta. A következő évben ruhát vitt el otthonról, eladta, a pénzt pedig elköltötte. A bíróság javító nevelésre ítélte, amit Aszódon töltött, ahol kitanult vízvezeték-szerelőnek. 1948-ban húsvétra hazaengedték, ő pedig soha többé nem tért vissza az intézetbe. 1948. szeptemberben Budapesten vette őrizetbe egy rendőrjárőr, a Budapesti Büntető Törvényszék mint fiatalkorúak bírósága egy hónap fogházbüntetésre ítélte tiltott határátlépés címén, egyben hatályon kívül helyezte a javító nevelést kiszabó ítéletet, és mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Gyakran váltogatta a munkahelyeit, dolgozott a szakmájában, de volt bányász és hordár is. 1951-ben eladta egy ismerőse köpenyét, ezért két hónap tizenöt nap börtönre ítélték, ennyit töltött előzetes letartóztatásban. Kevéssel szabadulása után megismerkedett egy tizenkilenc évesen már többször elítélt fiatalemberrel, aki megismertette társaival. A társaság több betörést követett el, ezekből Gyöngyösi kettőben vett részt. Társai vallomása alapján őt tekintették a bűncselekmények értelmi szerzőjének, ezért hat év három hónap börtönbüntetésre ítélték. 1956. október 29-én szabadult az ormospusztai büntetés-végrehajtási munkahelyről. Budapestre jött, és november 1-jén nemzetőrnek jelentkezett a Baross téri egységnél. A november 4-i szovjet támadás elől a többiekkel együtt a Péterfy Sándor Utcai Kórházba menekült, majd néhány nap után csatlakozott a Landler Jenő (ma István) utca 44.-ben lévő nemzetőrökhöz. Velük vett részt a rend fenntartásában, amíg november 9-én a szovjetek fel nem számolták az egységet. Ekkor egy Landler Jenő utcai női munkásszállásra ment át. November közepén magas vérnyomása miatt Tóth Ilona felvette betegnek a közkeletű régi nevén Domonkos (hivatalosan Cházár András) utcai kisegítő kórházba, de Gyöngyösi inkább a női szálláson maradt. November 17-én ment be a kisegítő kórházba, ahol aznap este Gáli József és Obersovszky Gyula összeállította az Élünk első számát. Segített a lap sokszorosításában, majd terjesztésében. A november 19-20-án a kórházban razziázó rendőrök betegségére tekintettel igazoltnak tekintették ott-tartózkodását, és – noha szabadult rabként nem volt személyi igazolványa – nem vették őrizetbe. Továbbra is részt vett az Élünk készítésében és terjesztésében. December 5-én este szovjet katonák igazoltatták, és majdani pertársaival, köztük Gönczi Ferenccel együtt őrizetbe vették. Első- és másodfokon is halálra ítélték, kegyelemre egyik tanács sem ajánlotta 1957. június 26-án végezték ki a Kozma utcai börtön udvarán. A kép forrása: MTI/MTVA