1932. 10. 23. Árpádföld — 1957. 06. 28. Budapest
Foglalkozása a peres iratok szerint: szigorló orvos
Apja ötvös, anyja tanítónő volt. Szülei korán elváltak, Tóth Ilonát kezdetben nagyszülei, majd édesanyja nevelte. A gimnáziumi érettségi után az orvosi egyetemre iratkozott be, hatodéves hallgatóként a Budapest VII. Szövetség utcai kórház gégészetén volt gyakorlaton, amikor kitört a forradalom. Tagja, egy ideig titkára volt az egyetemi DISZ-szervezetnek, de funkciójáról egy vita miatt le kellett mondania. A tanulás mellett aktívan sportolt, talán éppen azért, mert kisgyerek korában sokat betegeskedett. Kezdetben atletizált, aztán vívott, legvégül sportrepülő lett. Egyik oktatója majdani pertársa, Bagó Gyula volt.
Október 23-án részt vett a tüntetésen és a Bem téri gyűlésen, majd este a Gólyavárban meghallgatta a Petőfi Kör orvosvitáját. Október 26-án kapcsolódott be a sebesültek mentésébe a Péterfy Sándor Utcai Kórházban szerveződő csoporttal. Eközben ismerte meg majdani pertársát, Gönczi Ferencet, akivel aznap estétől már a Rókus kórházba vitték az orvosi ellátásra szorulókat. A harcok elültével élelmet, és azokkal együtt röplapokat, forradalmi újságokat szállítottak.
November 4-én a Péterfy-kórház önkéntes mentőseivel vett részt a sebesültek mentésében, majd elvállalta a közkeletű régi nevén Domonkos (hivatalosan Cházár András) utcai kisegítő kórház vezetését. A betegeken és sebesülteken kívül számos olyan fiatalt is befogadott, aki Budapesten nem rendelkezett lakással, vagy valamiért nem akart hazamenni. A segélynyújtó hely működtetésében részt vevő társaival a harcok befejeződése után kezdtek az épületben talált gépen röpcédulákat sokszorosítani, köztük Angyal István röplapjait. A Péterfyben tartott nagy razzia, Angyal őrizetbe vétele után kerültek kapcsolatba Obersovszky Gyulával és Gáli Józseffel, akik a forradalom emblematikus lapját, az Igazságot akarták folytatni. Miután annak kiadására nem kaptak hivatalos engedélyt, november 18-ára virradó éjjel Tóth Ilonáék segítségével a segélyhely alagsorában elkészítették az engedély nélküli Élünk első számát. November 20-ára virradó éjjel a rendőrség és a karhatalom röplapok és röplapozók felkutatása céljával razziát tartott a kisegítő kórházban, és nyolc fiatallal együtt őrizetbe vették Tóth Ilonát. A vizsgálat elején kizárólag röpcédulák készítésével és terjesztésével gyanúsították őket, majd november végén váratlan fordulatot vett a nyílt nyomozás. Az új vád szerint november 19-ére virradó éjjel, miközben Gálival és Obersovszkyval az Élünk első számát beszélték meg, illetve készítették el, megöltek egy árulónak vagy kémnek tartott, a vizsgálat során csak ismeretlen rendőrnek nevezett férfit, aki a későbbiekben Kollár István szállítómunkásként vált ismertté.