Foglalkozása a peres iratok szerint: esztergályos

Az általános iskola elvégzése után kőművessegédként kezdett dolgozni a sárvári cukorgyárban, majd vasesztergályosnak tanult. Szakmájában 1951-ben szabadult fel. Még abban az évben behívták katonának Kiskunmajsára, a tüzérekhez. Szolgálata idején jelentkezett a Kossuth Tüzértiszti Iskolára. 1953. októberben alhadnaggyá avatták, de egyben le is szerelték. Szombathelyen, a MÁV Járműjavító műhelyben helyezkedett el esztergályosként, onnan 1956-ban átment a Győri Vagongyárba, ahol a forradalom kitörésekor is dolgozott. 1952-ben felvételét kérte a pártba, tagjelölt lett, de a jelöltségét nyolc hónap után megszüntették. 1956. október 25-én Győrött részt vett a tüntetésen, és megsebesült, amikor a pártbizottság épületéből a tüntetők közé lőttek. A másnapi tüntetés egyik vezetője lett, az esemény során több beszédet is tartott. Javaslatára hívták csatlakozásra a katonákat, majd a Belügyminisztérium megyei főosztályán ő tárgyalt a parancsnokkal a foglyok szabadon engedéséről. Még aznap a rendőrségből alakított nemzetőrség egyik vezetője lett, e tisztségében több Győr környéki településen segített helyreállítani a rendet. A Győri Nemzeti Tanács és a vagongyár megbízásából többször járt Budapesten, október 30-án ő terjesztette Nagy Imre elé a vagongyári munkástanács követeléseit. November 4. után néhány társával elmenekült Győrből. Egy ideig a város környékén bujkáltak, majd november 18-án Ausztrián keresztül az Egyesült Államokba távozott. Washingtonban vallomást tett a Szenátus előtt a magyar forradalom győri eseményeiről. A magyar emigráció révén önálló farmergazdasághoz jutott, de 1957 őszén a magyar hatóságok közreműködésével mégis hazatért. A határon őrizetbe vették.