Perek

Vádlottak: 1650 / 1734

1918. 07. 27. Győr

Foglalkozása a peres iratok szerint: géplakatos

A pernek nem volt egyértelmű főszereplője. Török István az első tüntetésektől kezdve a győri forradalom egyik meghatározó szereplője volt, rajta keresztül a Nagy Imre-kormánnyal is kapcsolatban álló Győri Nemzeti Tanácsot, a vagongyári munkástanácsot és a győri nemzetőrséget ítélték el. Vádlott-társai egy része november 4. után tervezgetett akciókat a Győrt megszálló szovjet csapatok ellen; másokkal Török november 4. után került kapcsolatba Sokorópátkán; illetve vele együtt ítélték el Aba Mihály tatabányai nemzetőrparancsnokot, aki nemzetőrök egy csoportját Ausztria felé vezette. Abáék november 8-án az écsi vasútállomásnál megtámadtak egy szovjet egységet, kiszabadítva ezzel fogságukból a felkelőket. A vizsgálati szakban további négy gyanúsított ellen folyt nyomozás, akiket azonban nem tudtak bíróság elé állítani, mert 1956-ban elmenekültek Magyarországról, és a per befejezéséig nem tértek vissza. Török Istvánt 1957. október 12-én vették őrizetbe, amikor vonattal Magyarországra érkezett. A nyomozást a megyei kapitányság politikai nyomozó osztályának vizsgálati alosztálya folytatta le. Török (és vádlott-társai) kihallgatásait nem külön jegyzőkönyvezték, hanem a vizsgálat végén szerkesztettek belőlük egy közel harmincoldalas iratot, így a jegyzőkönyvek alapján nem lehet nyomon követni a vallomások változását. Tovább nehezíti az ügy érdemi vizsgálatát, hogy nem maradt fenn az elsőfokú bírósági tárgyalásról készült jegyzőkönyv sem. Török István a fő vádpont vonatkozásában mindvégig beismerésben volt, de tagadta cselekménye ellenforradalmi minősítését. Arra hivatkozott, hogy az október 25-i tüntetés szószólójaként a megyei pártbizottságnak adták át követeléseiket, és a másnapi tüntetésen is a rend megőrzése érdekében szólította fel csatlakozásra a honvédeket, illetve tárgyalt a megyei főosztály vezetőivel, a megyei nemzetőrségnek pedig kizárólagosan a rend fenntartása volt a feladata. Érdemben tagadta viszont a november 4. utáni szerepére vonatkozó vádakat, amelyek szerint társaival a szovjet csapatok fegyveres megtámadására készültek, valamint valós kapcsolatuk volt a tatabányai nemzetőrökkel. A pert első- és másodfokon is népbírósági tanács tárgyalta. A másodfokú tanács mentesítette Törököt (és Büki Lajost) a gyilkosságra szövetkezés vádja alól, az államrend elleni szervezkedés vezetésében elmarasztalt vádlott halálos ítéletét azonban helyben hagyta. Török Istvánt 1958. december 2-án végezték ki.