Perek

Vádlottak: 1590 / 1734

1911. 06. 27. Budapest — 1958. 05. 20. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: szabósegéd

Apja géplakatossegéd volt. Érettségi után felsőfokú fémipari iskolát végzett, majd kitanulta a szabómesterséget is. 1934-ben katonának jelentkezett, 1944-ben tartalékos főhadnagy volt. 1938-ban belépett a Nyilaskeresztes Pártba, tagja volt a Turul szövetségnek is. Az ítélet indoklása szerint 1944. október 15-én, a nyilas hatalomátvételkor részt vett a várbeli kormányhivatalok megszállásában, majd a Vár védelmében a németek oldalán, meg is sebesült. 1945-ben internálták, de megszökött. 1947-ben ismét őrizetbe vették, és a Budapesti Népbíróság háborús bűntett vádjával két év börtönbüntetésre ítélte. Háború alatti tevékenységére és állítólagos antiszemitizmusára vonatkozó adatokat – a népbírósági ítélet rendelkező részét leszámítva – a peranyag nem tartalmaz. Szabadulása után szabóként dolgozott. Megnősült, három gyereke született. Tizenöt éves fia meghalt a forradalom idején. A periratok szerint 1956. október 25-én a Kossuth téri sortüzet követően élére állt a brit, majd jugoszláv követséghez vonuló véres zászlós tüntetésnek. A BM Jászai Mari téri országos, majd a Deák téri budapesti főosztálya előtt követelték a politikai foglyok szabadon bocsátását. A Deák téren tagja lett annak a küldöttségnek, amellyel tárgyalt Kopácsi Sándor. Október 30-án belépett a nemzetőrségbe, bekerült a Király Béla közvetlen irányítása alatt álló hadtáp-albizottságba, majd az egyetemi forradalmi bizottságok és Kopácsi között közvetített. Vallomása szerint eltűnt fia keresése közben kapcsolódott be az eseményekbe. November 4. után a XIII. kerületben, lakóhelye közelében átvette egy szovjetek által bekerített felkelőcsoport irányítását, akiket kivezetett a gyűrűből. A fegyveres harc bukása után bekapcsolódott a röplapok terjesztésébe. November közepén értesült arról, hogy egy csoport ki akarja szabadítani a Nyugati pályaudvaron deportálásra váró foglyokat. Átvette az akció irányítását, és sikerült kiszabadítaniuk az elhurcolásra várókat. Két pisztolya volt, amelyeket előbb munkahelyén majd egy vele együtt elítélt ismerősénél rejtett el. 1956. december 5-én vették őrizetbe. A kép forrása: Budapest Főváros Levéltára

Törzsök Gézát 1956. december 5-én helyezték előzetes letartóztatásba, de házkutatást csak 1957. márciusban tartottak a lakásán. Perével azt kívánták demonstrálni, hogy horthysta katonatisztek és nyilasok vezették az „ellenforradalmat”. Halálos ítéletének kiszabásakor nagyobb súllyal vették számításba 1945 előtti tevékenységét (amiért egyszer már elítélte egy másik népbíróság), mint ötvenhatos szerepét. Az 1957-es (!) perben mindvégig tagadta, hogy részt vett volna a nyilas hatalomátvételben, fasiszta és antiszemita meggyőződését pedig semmi konkrétummal nem tudta bizonyítani a Budapesti Fővárosi Bíróság – Fekete László által vezetett – Népbírósági Tanácsa. Fekete László különtanácsa 1957. szeptember 7-én a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló cselekmények elkövetése vádjával életfogytig tartó börtönre ítélte. Az ügyészség hűtlenség címén is vádat emelt ellene azon az alapon, hogy 1955 tavaszától rendszeresen informálta a brit követség egy Kökényesi nevű alkalmazottját, de a bíróság ez alól a vád alól bizonyítékok hiányában felmentette. Az ítéletet javarészt Törzsök beismerő vallomásain alapult, amelyet a tárgyaláson tett vallomása szerint kényszer hatása alatt írt alá. Vádlott-társa öt évet kapott izgatás, valamint fegyver- és lőszerrejtegetés címén. A Legfelsőbb Bíróság – Vida Ferenc által vezetett – Népbírósági Tanácsa december 27-én kelt végzésében Törzsök cselekményét szervezkedés vezetésének minősítette, és elutasította a fellebbezését. Ezzel az életfogytiglani börtönbüntetés jogerőre emelkedett. A halálos ítélet kiszabásától Vida a vádlott kiskorú gyermekei miatt tekintett el. A Legfőbb Ügyészség törvényességi óvást emelt, a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Elnökségi Tanácsa pedig 1958. május 15-én hatályon kívül helyezte a korábbi ítéleteket, és halálra ítélte Törzsököt. Indoklásában kiemelte „az ellenforradalom napjaiban a város főútvonalait bejáró, ellenséges jelszavakat kiáltó” tüntetéseknek, ezáltal Törzsök cselekményeinek különösen veszélyes voltát. A tanács az elítélt kegyelmi kérvényét 8:3 arányban elutasította. Törzsököt 1958. május 20-án, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki.