Perek

Vádlottak: 1603 / 1734

1929. 02. 06. Soroksár — 1959. 09. 24. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: traktorkezelő

Soroksárpéterin (ma Soroksár része) született, apja téglaégetőként, anyja kötőnőként dolgozott. Miután 1943-ban befejezte az elemi iskolát, a lőrinci téglagyárban helyezkedett el segédmunkásként. Magánúton, munka mellett végzett el négy polgári iskolai osztályt, utána 1947 és 1949 között motorszerelőnek tanult. Egy ideig sofőrként, majd behívásáig a MÁV-nál dolgozott. 1951. október 23-án szerelt le. Katonai szolgálata alatt hivatásos sofőri jogosítványt szerzett, majd egy balesetet követően hónapokra kórházba került. Később idegosztályon is kezelték. Többször volt balesete, ezért 1952-ben elbocsátották a MÁV-tól. Ezt követően a Belkereskedelmi Gépkocsijavító Vállalatnál, majd Kispesten, a Vörös Csillag Traktorgyárban dolgozott. 1955-ben egy újabb baleset után leszázalékolták, de helyettesíteni még bejárt a traktorgyárba. 1956. július 31-én társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás és ittas állapotban elkövetett bűntett vádjával nyolc hónap javító-nevelő munkára ítélték, de kedvezménnyel szabadult. 1951-ben megnősült, egy gyermeke született. 1956. október 24-én a traktorgyár melletti vasútnál bekapcsolódott a barikád építésébe. Október 29-én Kispesten jelentkezett nemzetőrnek, két nappal később átkerült a pestlőrinciekhez. Társaival élelmiszert, egyenruhát és felszerelést szállítottak a traktorgyárból szerzett teherautóval. Október 30-án egy későbbi vádlott-társával jelen volt a Köztársaság téren, a pártház elfoglalása után részt vett az épület átkutatásában. Ezt követően hazatért Kispestre, és egy gyakorlatilag önálló nemzetőrcsoportot szervezett. November 8-án az egysége és más felkelőcsoportok az Üllői úti úgynevezett Piros Iskolánál szovjet harckocsikkal csaptak össze. Az egyik páncélost kilőtték, egy menekülő katonát – akire többen is tüzet nyitottak – lelőttek. Az ütközetben az iskola és a környező házak is megrongálódtak. Hogy a nemzetőröket ellássák, elismervény fejében élelmet és szeszes italokat hoztak el közértekből, és feltörtek egy vendéglőt is. Még aznap néhány társával együtt elfogták a szovjetek, de elengedték őket. Az ítélet szerint 9-én részt vett az Alkalmi Áruház első kifosztásában, ahonnan ruhákat vitt el. Másnap a társaival három teherautón a Dunántúlra indultak, hogy csatlakozzanak a (valótlan) hírek szerint a Bakonyban harcoló Maléter Pál csapataihoz. Dunaharasztinál visszafordították őket a nemzetőrök, Soroksáron pedig a szovjetek elkobozták az egyik autójukat, miután lőszert találtak benne, de mindenkit elengedtek. A fegyveres harc lezárultát követően Forradalmi Ifjúsági Szövetség néven létrehozott egy szervezetet, amely az október 23-i célok megvalósításáért továbbra is tenni szándékozók összefogására törekedett. Annak képviseletében részt vett a traktorgyári munkástanács ülésein, ahol a sztrájk folytatását támogatta. Egy dokumentum szerint november 19-én Dögei Imre földművelésügyi miniszterrel is tárgyalt. Még 1956 decemberében őrizetbe vették, és egyes források szerint 1957 februárjában beszervezték. Együttműködés fejében szabadult, de mivel nem jelentett, 1958 márciusában ismét eljárás alá vonták. 1958. március 28-án tartóztatták le.

Tutsch Józsefet először 1956. december 19-én vették őrizetbe, de 1957. április 11-én szabadlábra helyezték. Egyes források szerint együttműködés ígéretével szabadult, de mivel nem adott jelentéseket, megindították ellene az eljárást. Az 1958. augusztus 26-án kelt vádiratban még tizenegy vádlott szerepelt, de a perben csak nyolcan álltak bíróság elé, a többiek ügyében katonai bíróság ítélkezett. Tutsch ügyét eredetileg együtt tárgyalták volna a más pestimrei felkelők, Szántó Farkas Béla és társai ellen indított eljárással, de Tutschot elhúzódó elmemegfigyelése miatt végül külön álltak bíróság elé. A per része volt a pestszentlőrinci ellenállókkal és a Köztársaság téri ostrommal kapcsolatos megtorlásnak is. Tutsch ugyanis a vádak szerint részt vett a pártház elfogott védőinek bántalmazásában és meggyilkolásában, de a vádból a tárgyaláson csak annyi nyert bizonyítást, hogy egy államvédelmist megrúgott, egyet pedig a puskájával meglökött. A Budapesti Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. május 7-én a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom kezdeményezése és vezetése, tettestársként elkövetett gyilkosság, bűnsegédként elkövetett többrendbeli, pontosan meg nem határozható számú gyilkosság és gyilkossági kísérlet, valamint társadalmi tulajdon sérelmére ismételten, bűnszövetkezetben elkövetett lopás és sikkasztás vádjával halálra ítélte. Társai öt és tizenöt év közötti büntetéseket kaptak, egy vádlottat bizonyítottság hiányában felmentettek. Tutsch legsúlyosabb bűncselekményének Köztársaság téri tevékenységét tekintette a bíróság. Egy fényképen is szerepel, amely annak ellenére volt terhelő bizonyíték, hogy csak annyi látható rajta, amint az egyik elfogott védő mögött áll, csővel felfele tartott puskával. Az ítélet terhére írta, hogy egy társával „együtt nézték végig a bestiális kínzásokat és akasztásokat, és jelen voltak akkor is, amikor ezeket az eseményeket, illetve cselekményeket külföldi riporterek fényképezték”. A társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények alapját részben azon esetek képezték, amikor csoportjának – elismervény ellenében – élelmet vételezett különféle üzletekből. November 8-án egy összecsapás során társaival együtt lelőttek egy szovjet katonát. Ez volt a gyilkossági vád alapja, noha a bíróság kiemelte, hogy „kinek a fegyveréből kilőtt lövedék találta el a szovjet katonát, azt megállapítani nem lehetséges”. Ennek nem volt büntetőjogi jelentősége, hiszen a korabeli gyakorlatnak megfelelően a bíróságok eleve vélelmezték, hogy minden „ellenforradalmár” előre megfontolt gyilkossági szándékkal vett részt a tűzharcban, így mindegyikük tettesnek minősült. Tutsch ügyvédje sikertelenül igyekezett elérni, hogy védencét beszámíthatatlannak nyilvánítsák. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. szeptember 22-én elutasította a fellebbezését, a bírói tanácsból alakult kegyelmi tanács nem javasolta kegyelemre. Két nappal később, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki.