Perek

Vádlottak: 504 / 1076

1938. 06. 11. Budapest — 1958. 06. 25. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás

Apja asztalossegéd volt, anyját nagyon korán elvesztette. 1948-ig egy Romániában élő rokonánál nevelkedett. Három elemit végzett, de vallomása szerint nem tanult meg olvasni. Hazatérése után csavargás miatt többször szabtak ki rá büntetést, két és fél éven át tartották fogva a kalocsai javító-nevelőintézetben. 1953-ban társadalmi tulajdon elleni lopás miatt hat hónapra, egy évvel később pedig közveszélyes munkakerülés címén egy évre ítélték. Büntetésének letöltése után az aszódi nevelőintézetbe került. A forradalom előtt béresként dolgozott a magyarosi állami gazdaságban. 1956. október közepén apjához utazott Budapestre, már 23-án bekapcsolódott a forradalomba. Tagja lett annak az alkalmi csoportnak, amely fegyverszerzés céljával megtámadta a Kilián laktanyát, majd bekapcsolódott a Rádió ostromába. Október 28-án csatlakozott a Víg utcai, VIII. kerületi rendőrkapitányságon alakuló nemzetőrséghez. Bekerült abba az alegységbe, amelyet parancsnokuk, Ujvári József október 30-án a lövöldözés hírére a Köztársaság térre küldött, hogy derítsék fel, mi történik a helyszínen. Kósáék bekapcsolódtak a pártház ostromába. Annak elfoglalása után részt vett az épület átkutatásában, az elbújni igyekvő államvédelmi sorkatonákkal folytatott lövöldözésekben. Azzal gyanúsították, hogy két karhatalmistát ő lőtt le, de ezen vád alól a bíróság bizonyítottság hiányában felmentette. Másnap bekapcsolódott a kazamaták utáni (eredménytelen) kutatásba. Aznap, otthagyva a VIII. kerületi nemzetőrséget, csatlakozott a VII. kerületi pártházban székelő egységhez. November 8-ig tartott velük, közben 6-án egy ismerősénél véletlenül elsült a fegyvere, és megsebesített egy nőt. November 8-án, miután letette a fegyvert, alkalmi társaival különféle értékeket tulajdonított el feltört boltokból. Az egyik boltban rendőrök tetten érték, és azonnal őrizetbe vették őket. 1957. február 2-án a Budapesti V. Kerületi Bíróság társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás vádjával egy év nyolc hónap börtönbüntetésre ítélte. Nem jogerős büntetését az Állampusztai Büntetés-végrehajtási Munkahelyen töltötte, amikor ötvenhatos cselekményei miatt megindították ellene az eljárást.

Ujvári Józsefet 1957. június 7-én helyezték előzetes letartóztatásba. A vele együtt kivégzett Kósa Ferenc 1956. november 8-tól egy aznap elkövetett köztörvényes bűncselekmény miatt ült börtönben. Az eljárás egyike volt a Köztársaság téri persorozatnak. A VIII. kerületi nemzetőröket fegyveres ellenforradalmi csoportként, a november 4. utáni harcok résztvevőiként vonták felelősségre. Ujvári ellen külön vádpontként merült fel a fegyveres harc lezárulta után a politikai ellenállásban vállalt szerepe, Kósát elsősorban a pártház ostromában való részvétele miatt ítélték el. A politikai rendőrség 1957. október 25-én zárta le a vizsgálatot. Az arról hozott határozat Ujvárit nem a rend fenntartására létrejött nemzetőrség VIII. kerületi egysége parancsnokaként, hanem egy ellenforradalmi csoport megszervezőjeként és vezetőjeként állította be, míg más, a forradalom idején hivatalos szervek utasítására végrehajtott akcióikat a csoport öntevékeny, bűnös cselekményeiként. (Az államvédelmi tiszteknek a Legfőbb Ügyészség forradalmi tanácsa által elrendelt ellenőrzését például a tisztek elhurcolásaként.) Az iratokat november 1-jén megküldték a katonai ügyészségnek, de – miután az ügyészségen már megtörtént a vádlottak kihallgatása –, az ügyet még a hónap közepén visszavették pótnyomozásra. Az ügyészi szak így csak a hónap végén kezdődhetett el. Noha a pótnyomozás elrendelését azzal indokolták, hogy a negyedrendű vádlott az államrend elleni szervezkedésen túl hűtlenség elkövetésével is alaposan gyanúsítható, ez nem került be az 1957. december 17-én elkészült vádiratba. A vádlottak közül 1956-ban többen sorállományú katonák voltak, ezért a politikai rendőrség a katonai ügyészségnek küldte meg az iratokat. Annak indítványára a katonai bíróság népbíróságra érvényes szabályok szerint eljáró különtanácsa tárgyalta az ügyet. A Budapesti Katonai Bíróság egyes részcselekményekben nem találta bizonyítottnak a vádat. Így nem állapította meg Ujvári bűnösségét abban a pontban, amely szerint október 30-án a pártház megtámadására küldte ki az embereit, mivel elfogadta a védekezését (azt vallotta, hogy a feladatuk csak annak megállapítására szólt, mi történik a Köztársaság téren). Ezt Ujvári leginkább annak köszönhette, hogy vádlott-társa, Kósa Ferenc a tárgyaláson megváltoztatta a tőle a nyomozás során kikényszerített vallomást. Kósa esetében pedig a hadbíróság nem találta bizonyítottnak, hogy ő lőtte le a pártház elfoglalása után Várkonyi Györgyöt és Gyurkovics Sándort, mindössze azt, hogy lőtt rájuk. A boncolási vizsgálat szerint ugyanis az áldozatok puskalövéstől vesztették életüket, Kósánál viszont géppisztoly volt. A változtatásokkal együtt a hadbíróság 1958. március 6-án Ujvárit a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, két rendbeli tiltott határátlépés és társadalmi tulajdon elleni lopás vádjával halálra ítélte. Kósára gyilkossági kísérlet és a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel címén szabták ki ugyanezt az ítéletet. Társaik egy évtől életfogytig terjedő börtönbüntetéseket kaptak. Az ítélet jelentős részben a többi vádlott vallomásán alapult. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa 1958. június 23-án helybenhagyta a halálos ítéleteket. Miután kegyelemre nem ajánlották őket, Ujvárit és Kósát 1958. június 25-én, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki.