Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás

Apját nem ismerte, anyja nevére anyakönyvezték. Anyja takarítónőként dolgozott, és a Mária Valéria-telepen lakott. Tizenegy éves koráig gyermekmenhelyen nevelkedett. A hat elemi osztály elvégzése után fodrásznak tanult, de mielőtt szakmájában felszabadult volna, a kassai javító-nevelő intézetbe került. 1945-ben egy verekedés után hatósági közeg elleni erőszak címén nyolc nap elzárásra ítélték. 1945 és 1948 között a budapesti Ganz-gyárban dolgozott. 1947-ben belépett a kommunista pártba, de négy évvel később kizárták. Sorkatonai szolgálatát a határőrségnél teljesítette, 1951-ben leszerelt. 1952-ben megnősült, két gyermeke született, de a forradalom idején nem élt együtt a feleségével. 1951-ben társadalmi tulajdon kárára elkövetett lopás címén százötven forint pénzbüntetésre ítélték. 1953-ig bányában dolgozott, majd Budapesten több helyen is segédmunkásként helyezkedett el. A már akkoriban is a VIII. kerület egyik legszegényebb részeként számontartott Dankó utcában lakott. A periratok szerint 1956. október 24-én reggel jelen volt a Rádió elfoglalásánál. 28-án nemzetőrnek jelentkezett a VIII. kerületi, Víg utcai rendőrkapitányságon, ahol rövidesen parancsnok lett. Megszervezte az egységet, a rendőrök közül a megbízhatatlannak tartottakat hazaküldte. Október 30-án a Köztársaság téri lövöldözés hírére egy mintegy harminc–negyven fős csoportot küldött a pártházhoz azzal a céllal, hogy felderítsék, mi történik a helyszínen. Egysége részt vett a felhívásra nem jelentkező államvédelmi tisztek előállításában, többségüket kihallgatásuk után elengedték. 31-én a neve alatt jelent meg egy felhívás Dudás József Magyar Függetlenség című lapjában, de Ujvári mindvégig tagadta, hogy azt ő írta volna. Csoportja tagjai november 1-jén egy malomban elfogtak tizenkét szovjet katonát, akik lisztet vittek el, de miután kiderült, hogy erre engedélyük van, elengedték őket. November 4-én megtámadtak néhány szovjet páncélost, de a túlerő szétszórta őket. Ujvári 8-án arra kényszerítette egy közért vezetőjét, hogy tartson tovább nyitva, mert a többnapi zárva tartás után még hosszú sor állt a bolt előtt. Bekapcsolódott az árusításba is. A személyzet távozása után a tömeg kifosztotta a boltot. Novemberben Ifjúsági Klub néven igyekezett ellenállócsoportot szervezni. December 1-jén Ausztriába menekült, de 1957. január végén a meghirdetett amnesztiában bízva hazatért. Március 6-án ismét megpróbált kiszökni az országból, de a határnál elfogták. A Kapuvári Járásbíróság tiltott határátlépésért három hónap börtönre ítélte. Miután a Győri Megyei Börtönben kitöltötte a büntetését, szabadulás helyett – ötvenhatos cselekményeiért – azonnal őrizetbe vették. Ezt követően egy hónapon keresztül a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházában ápolták.