Perek

Vádlottak: 608 / 1734

1931. 10. 13. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: gépkocsivezető

Ujvári Józsefet 1957. június 7-én helyezték előzetes letartóztatásba. A vele együtt kivégzett Kósa Ferenc 1956. november 8-tól egy aznap elkövetett köztörvényes bűncselekmény miatt ült börtönben. Az eljárás egyike volt a Köztársaság téri persorozatnak. A VIII. kerületi nemzetőröket fegyveres ellenforradalmi csoportként, a november 4. utáni harcok résztvevőiként vonták felelősségre. Ujvári ellen külön vádpontként merült fel a fegyveres harc lezárulta után a politikai ellenállásban vállalt szerepe, Kósát elsősorban a pártház ostromában való részvétele miatt ítélték el. A politikai rendőrség 1957. október 25-én zárta le a vizsgálatot. Az arról hozott határozat Ujvárit nem a rend fenntartására létrejött nemzetőrség VIII. kerületi egysége parancsnokaként, hanem egy ellenforradalmi csoport megszervezőjeként és vezetőjeként állította be, míg más, a forradalom idején hivatalos szervek utasítására végrehajtott akcióikat a csoport öntevékeny, bűnös cselekményeiként. (Az államvédelmi tiszteknek a Legfőbb Ügyészség forradalmi tanácsa által elrendelt ellenőrzését például a tisztek elhurcolásaként.) Az iratokat november 1-jén megküldték a katonai ügyészségnek, de – miután az ügyészségen már megtörtént a vádlottak kihallgatása –, az ügyet még a hónap közepén visszavették pótnyomozásra. Az ügyészi szak így csak a hónap végén kezdődhetett el. Noha a pótnyomozás elrendelését azzal indokolták, hogy a negyedrendű vádlott az államrend elleni szervezkedésen túl hűtlenség elkövetésével is alaposan gyanúsítható, ez nem került be az 1957. december 17-én elkészült vádiratba. A vádlottak közül 1956-ban többen sorállományú katonák voltak, ezért a politikai rendőrség a katonai ügyészségnek küldte meg az iratokat. Annak indítványára a katonai bíróság népbíróságra érvényes szabályok szerint eljáró különtanácsa tárgyalta az ügyet. A Budapesti Katonai Bíróság egyes részcselekményekben nem találta bizonyítottnak a vádat. Így nem állapította meg Ujvári bűnösségét abban a pontban, amely szerint október 30-án a pártház megtámadására küldte ki az embereit, mivel elfogadta a védekezését (azt vallotta, hogy a feladatuk csak annak megállapítására szólt, mi történik a Köztársaság téren). Ezt Ujvári leginkább annak köszönhette, hogy vádlott-társa, Kósa Ferenc a tárgyaláson megváltoztatta a tőle a nyomozás során kikényszerített vallomást. Kósa esetében pedig a hadbíróság nem találta bizonyítottnak, hogy ő lőtte le a pártház elfoglalása után Várkonyi Györgyöt és Gyurkovics Sándort, mindössze azt, hogy lőtt rájuk. A boncolási vizsgálat szerint ugyanis az áldozatok puskalövéstől vesztették életüket, Kósánál viszont géppisztoly volt. A változtatásokkal együtt a hadbíróság 1958. március 6-án Ujvárit a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, két rendbeli tiltott határátlépés és társadalmi tulajdon elleni lopás vádjával halálra ítélte. Kósára gyilkossági kísérlet és a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel címén szabták ki ugyanezt az ítéletet. Társaik egy évtől életfogytig terjedő börtönbüntetéseket kaptak. Az ítélet jelentős részben a többi vádlott vallomásán alapult. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa 1958. június 23-án helybenhagyta a halálos ítéleteket. Miután kegyelemre nem ajánlották őket, Ujvárit és Kósát 1958. június 25-én, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki.