Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás

Apját nem ismerte, anyja cseléd volt, 1948-ban halt meg. Varga gyermekmenhelyen nevelkedett, hat elemi osztály elvégzése után alkalmi munkákból élt. 1949 és 1951 között Dunaújvárosban rendőrként szolgált, onnan fegyelmi vétség miatt bocsátották el. Ezt követően ismét csak alkalmi munkái voltak. 1952-ben megnősült, de feleségével már a következő évben elváltak, gyermekük nem született. 1956 előtt háromszor ítélték el, okirat-hamisítás, hatóság elleni kihágás, valamint fegyverrejtegetés és zsarolás miatt. 1956 októberében Albertfalván lakott. November 2-án csatlakozott a budafoki nemzetőrséghez, amelyben négy napon át szolgált. Vallomása szerint harcokban nem vett részt, de a bíróság bizonyítottnak találta, hogy november 4. után szerepet vállalt a balatoni út környékén zajló összecsapásokban. Később egy pisztolyt vásárolt magának egy rendőr ismerősétől. December végén felkereste Batonai István és László, akik fegyvert kértek tőle. Velük ellenállócsoport szervezésébe kezdett. Bírósági vallomása szerint azt állította magáról, hogy egy partizánegység parancsnoka, huszonnyolcezer emberrel rendelkezik, kapcsolatban áll Maléter Pál Bakonyban bujkáló fegyvereseivel, a csepeli Királyerdőben is vannak emberei, Zalaegerszeg környékén pedig súlyos harcokat vívnak a szovjet csapatokkal. Később erről azt vallotta, hogy mindezt csak hencegésből találta ki. A Batonai testvérekkel végül hat géppisztolyt, három pisztolyt, rengeteg lőszert és egyéb katonai felszerelési tárgyat gyűjtöttek össze. A testvéreknek január 10-én adott át két géppisztolyt. 1957. január 12-én vették őrizetbe, miután bejelentés érkezett róla a rendőrségre, hogy rendszeresen lövöldözni szokott. Ekkor a nyomozók nem találtak nála fegyvereket, de a következő napokban rábukkantak azokra, és Varga vallomásai alapján a szervezkedés többi résztvevőjét is elfogták.