Perek

Vádlottak: 1145 / 1734

1933. 12. 01. Budapest — 1959. 05. 14. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: műszerész

Apja 1919-től 1939-ben bekövetkezett haláláig tagja volt az illegális kommunista pártnak. Egy ideig menhelyen, majd nevelőszülőknél nevelkedett. Az elemi iskolát a debreceni gyerekvárosban végezte el. 1950-től Budapesten tanult műszerésznek, szakmájában 1952-ben szabadult fel. A MOM-ban kezdett dolgozni, de még abban az évben jelentkezett a Dózsa Lövésztiszti Iskolára, amelyet nem sikerült befejeznie. 1955-ben rendőrnek állt, a IX. kerületi kapitányságon teljesített szolgálatot. 1956 tavaszán szolgálati hatalommal való visszaélés címén eljárást indítottak ellene, és noha felmentették a vádak alól, elbocsátották a rendőrségtől. A forradalom kitörésekor szénhordóként dolgozott. Nős volt, házasságából három gyermeke született. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a fegyverszünet bejelentése után nemzetőrnek jelentkezett. Az iratok szerint október 30-án részt vett a Köztársaság téri pártház ostromában, majd az épület elfoglalását követően az elfogott védők kiterelésében és agyonlövésében. Október 31-től a más perben elítélt Kabelács testvérekkel együtt részt vett ávósok otthonaiban tartott házkutatásokban és őrizetbe vételekben, amelyek során a lakásokból különféle értékeket is eltulajdonítottak. November 1-jén megakadályozta, hogy a Forradalmi Karhatalmi Bizottság megbízásából eljáró Csillik Gábor rendőr őrnagy bevonja – meglehetősen önállóan tevékenykedő – csoportjukat a nemzetőrségbe. Egysége tagjaival november 3-án átkutatták az Egressy úti tiszti lakásokat, onnan négy belügyest előállítottak a Fő utcai katonai börtönbe. November 4–5-én a Ferenc körúton fegyveres harcot vívtak a szovjet csapatokkal. November 5-én nagyobb mennyiségű élelmiszert szállítottak a Vásárcsarnokból a Bakáts téri kórházba. Este egy társa véletlenül megsebesítette, amputálni kellett a lábát. A forradalom után egy éven át betegállományban volt, majd műszerészként helyezkedett el a Kalibergyárban.

Az ügy elsőrendű vádlottja Vass Lajos volt. A per középpontjában az ún. Kabelács-brigád (IX. kerületi fegyveresek) tevékenysége állt, amelynek itthon és életben maradt vezetőit 1957-ben jogerősen tizenhét, illetve tizenöt év börtönbüntetésre ítélték, mielőtt a csoport tagjai ellen megindult a nyomozás. A másodrendű vádlott, Ozsvát Károly esetében ezenkívül a Köztársaság téri eseményekben játszott szerepe kapott még kiemelt figyelmet. Ozsvátot az 1958 elején kezdődött nyomozás során kezdetben tanúként hallgatták ki. Ekkor súlyosan terhelő vallomást tett társaira, akik a későbbiekben viszontvádolták. (A vádlottak között a pertől függetlenül is voltak személyes ellentétek.) Ozsvátot május elején őrizetbe vették, és eljárás alá vonták. Kezdetben minden vádat tagadott, mindössze annyit ismert be, hogy az események szemlélőjeként ott volt a Köztársaság téren, a Kabelács testvéreket pedig elkísérte házkutatásokra, de ő a lakásokba be sem ment. Megtörése érdekében először a tanúvallomásokkal, majd magukkal a tanúkkal szembesítették. Ozsvát – aki 1955–1956-ban rendőr volt, tehát belülről ismerte a rendőrségi módszereket – ekkor is tagadott, a tanúkat hamis tanúzással vádolta, kihallgatóját pedig azzal, hogy szándékosan gyűjt ellene megalapozatlan bizonyítékokat. Egy alkalommal megpróbálta összetépni a szembesítéséről készült jegyzőkönyvet. Magatartásáért 1958. júliusban három nap sötétzárkával fenyítették meg, és a börtönben súlyosan bántalmazták. Ideges rosszullétei miatt rendszeresen kapott nyugtatót, Sevenalt, és idegi panaszokkal kétszer is hosszabb ideig a rabkórházban kezelték. A nyomozás nyolc vádlott ellen folyt, de közülük kettővel szemben az ügyészség nyomozást lezáró határozatot hozott, a perben nekik csak tanúvallomást kellett tenniük. A tárgyalás elején elkülönítették a harmadrendű vádlott, Riesz György ügyét áttették katonai bírósághoz (a Vass-perben tanúként hallgatták ki), így a bíróság a nyolc terheltből csak öt ellen hozott ítéletet. Halálbüntetést – a Köztársaság téri vádak következtében – egyedül Ozsvátra szabtak ki, a többiek határozott időtartamú börtönbüntetést kaptak. Ozsvát a tárgyaláson beismerő vallomást tett, a Köztársaság téri szerepével kapcsolatos vádakat azonban nem volt hajlandó elismerni.