Perek

Vádlottak: 1667 / 1734

1935. 12. 16. Budapest — 1959. 10. 06. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: szerszámkészítő

Földművescsaládban született, apja később postai kézbesítőként dolgozott. Később Törökbálintra költöztek. Nyolc elemit végzett, 1950-től szerszámkészítőnek tanult. 1953-ig a törökbálinti Prés- és Kovácsoltáru Gyárban dolgozott, de rövidebb időt a Lámpagyárban és a budaörsi repülőtéren is eltöltött. 1956-ban megnősült, egy lánya született, akit sosem láthatott. 1955 novemberében kezdte meg sorkatonai szolgálatát az aszódi 15. gépesített lövészezrednél. 1956. október 23-án alakulatát az elsők között rendelték Budapestre, ahol fontosabb nagyüzemeknél, köztük MÁVAG-nál adtak őrséget. November 1-jén elhagyta alakulatát, és hazament. November 4-én a szovjet támadás hírére csatlakozott a törökbálinti nemzetőrséghez. Parancsra részt vett a fegyverek összeszedésében, ennek keretében egy államvédelmi tisztet bekísértek a parancsnokságra, ahonnan kihallgatása után hazaengedték. A hónap közepén feloszlott a nemzetőrség, de a rendőrség parancsnokának kérésére az alakulatuktól elszakadt katonák a községben maradtak, hogy segítsenek a rend fenntartásában. December 4-én a rendőrségtől leszerelték ezeket a segédrendőröket. Veréb nem jelentkezett szolgálatának folytatására, otthon maradt, és különböző alkalmi munkákat végzett. 1957. január 4-én felszólították, hogy vonuljon be Vácra. Részben családi okokból, részben azért, mert megijedt, hogy felelősségre vonják, amiért addig kibújt a katonai szolgálat folytatása alól, elhatározta, hogy külföldre menekül. Ehhez elkérte öccse személyi igazolványát, nehogy a jugoszlávok katonaszökevényként kiadják Magyarországnak. 1957. január 12-én lépte át a határt, Jugoszláviában a legrosszabb hírű táborba, a gerovói lágerbe került. Ott egy nyugatnémet delegáció foglalkozott az NSZK-ba továbbmenni akarókkal, és noha megállapították, hogy Veréb igazolványa hamis, neki is engedélyezték a beutazást. Az NSZK-ban az amerikai hírszerzéstől felkereste egy nevét el nem áruló személy, aki zsarolással beszervezte kémnek. Egy panzióban kiképzést és rendszeres javadalmazást kapott, majd 1959 elején kém- és diverzáns feladatokkal hazaküldték Magyarországra. A magyar hatóságok engedélyével, hivatalosan jött át a határon, 1959. január 21-én. Anélkül, hogy hazament volna, jelentkezett a rendőrségen, és feltáró vallomást tett.

Veréb Lászlót 1959. január 22-én helyezték előzetes letartóztatásba. Előző nap legálisan tért haza Ausztriából, vállalva, hogy 1957. januári szökéséért felelősségre vonják. Hűtlenség és a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel címén emeltek vádat ellene. A vádak bizonyítása a büntetőeljárás mindegyik szakaszában ellentmondásmentes volt. A vádlott folyamatos beismerésben volt, részletes feltáró vallomásokat tett. Maguk a vádak voltak problémásak. A szervezkedésben való részvétel tárgyi alapja az volt, hogy Veréb 1956. november 4-én jelentkezett a nemzetőrségbe, és parancsra részt vett egy államvédelmi tiszt előállításában. Ügyvédje, Major Ákos, az 1945 utáni perek ismert népbírája védőbeszédében rámutatott, hogy védencét olyan parancs végrehajtásáért vonnák felelősségre, amelynek kiadóját, a nemzetőrparancsnokot a legcsekélyebb elmarasztalás sem érte. A hűtlenségi vád pedig – amelyért halálra ítélték – három szempontból is problémás. Egyrészt a bizonyítás kizárólag a vádlott vallomásain alapult, márpedig az azt is tartalmazta, hogy csak kényszer hatására vállalta el a feladatot. Beszervezője ugyanis azzal fenyegette, hogy amennyiben nem vállalja az együttműködést, visszaadják Jugoszláviának (ide szökött Magyarországról), és tájékoztatják az ottani szerveket, hogy szökött katona, vagyis súlyos börtönbüntetésre számíthat. Másrészt Veréb vállalkozott a feladatra, alá is írta a beszervezési nyilatkozatot, de egyfelől csak értéktelen adatokat szolgáltatott (hol van az aszódi laktanya mosdója), másrészt a kapott feladatot nem teljesítette, hanem Magyarországra érve azonnal jelentkezett a rendőrségen, és jelentette beszervezését. Harmadrészt számos körülmény azt mutatja, hogy Veréb kémnek szervezése is az „ávó” provokációja volt. Az ugyanis valószínűtlen, hogy az USA zsarolással fogott magának kémet, ahogy az is, hogy az amerikaiak egy német panzióban képezték ki, miközben számos katonai bázissal rendelkeztek az NSZK-ban. Nem túl valószerű az sem, hogy 1959-ben fel akartak robbantani egy kevéssé fontos, bár hadianyagot is gyártó üzemet, miközben a forradalom idején teljesen passzívak maradtak. Ezek szerint Veréb Lászlót annak ellenére sújtották halálbüntetéssel, hogy tönkretette az amerikaiak jól induló akcióját, amikor Magyarországra érve leleplezni vélte cselszövésüket. A Budapesti Katonai Bíróság 1959. augusztus 4-én a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel, külföldre szökés, hűtlenség és személyi igazolvánnyal kapcsolatosan elkövetett, közrendet és közbiztonságot veszélyeztető bűntett miatt halálra ítélte. Fellebbezését szeptember 3-án elutasította a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa. Október 6-án, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki.