Foglalkozása a peres iratok szerint: vándoriparos

Kilencgyerekes cigány családban született Seres József néven, apja zenész volt. Az elemi után alkalmi munkákat végzett, majd Kiskunfélegyházán helyezkedett el a Bányászati Berendezések Gyárában. 1948-1951-ben katonai szolgálatát töltötte. 1951-ben megnősült, házasságából három gyereke született. Felesége harmadik gyereküket várta, amikor férjét őrizetbe vették. 1953-tól vándoriparosként dolgozott. A forradalom előtt egyszer állt bíróság előtt: 1954-ben orgazdaság címén 200 forint pénzbüntetésre ítélték. 1952-ben belépett a kommunista pártba, és tagja maradt annak megszűnéséig. Október 24-én Monoron járőrözött a párttitkár megbízásából. Október 27-től több alkalommal kísért élelmiszerszállítmányt Budapestre. Október 31-én majdani pertársával, gyerekkori barátjával, Tóth Józseffel kísért két tehergépkocsit a MÁV-kórházba. Miután Vajdahunyad utcai nemzetőrök igazoltatták őket, hívásukra csatlakoztak az egységhez. November 2-án kapott igazolványt. A Vajdahunyad utca felé megálltak a Köztársaság térnél, ahol látta a holttesteket és a kazamaták utáni kutatást. A Vajdahunyad utca 41.-ben őr- és járőrszolgálatot adott. November 4-én felvették a harcot a támadó szovjet csapatokkal. Még aznap megsebesült, ezért hazament a családjához. Decemberben Ausztriába menekült, ott vonatokon zenélt, abból tartotta el magát. Az amnesztiarendelet hírére 1957. márciusban legálisan visszatért Magyarországra. Tóth Józseffel egy napon, 1957. július 18-án vették őrizetbe. Csak október 26-án határoztak terheltkénti felelősségre vonásáról, ekkor dőlt el, hogy ügyét a Wittner Mária és társai perhez csatolják. Első- és másodfokon is halálra ítélték, egyik tanács sem ajánlotta kegyelemre. 1959. február 26-án végezték ki a Kozma utcai börtön udvarán.