Perek

Vádlottak: 1572 / 1734

1927. 07. 24. Monor — 1959. 02. 26. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás

Házasságon kívüli gyerekként született, apját nem is ismerte, a nagyanyja nevelte. Az elemi iskola után segédmunkás lett, előbb kőművesek mellett, majd a Kertimag Termelő Vállalatnál. A forradalom előtt a Füszértnél dolgozott mint kocsikísérő és rakodó. 1952-ben kéthónapos tartalékos szolgálatra hívták be, leszerelése után orgazdaság címén négy hónap börtönbüntetésre ítélte a monori járásbíróság. Nős volt, házasságából két gyereke született. Október 31-én majdani pertársával, gyerekkori barátjával, Kóté Sörös Józseffel kísért két tehergépkocsit a MÁV-kórházba. Miután Vajdahunyad utcai nemzetőrök igazoltatták őket, hívásukra csatlakoztak az egységhez. November 2-án kapott igazolványt. A Vajdahunyad utca felé megálltak a Köztársaság térnél, ahol látta a holttesteket és a kazamaták utáni kutatást. A Vajdahunyad utca 41.-ben őr- és járőrszolgálatot adott. November 4-én felvették a harcot a támadó szovjet csapatokkal, Tóth József golyószóróval vett részt a küzdelemben, amíg 5-én este légnyomást nem kapott. Másnap hazaindult Monorra. Kóté Sörös Józseffel egy napon, 1957. július 18-án vették őrizetbe. kezdetben ügyüket együtt vizsgálták, de szeptember elején Tóth Józsefét elkülönítették, és onnantól az a Wittner Mária és társai elleni ügy része volt. Tóth nehezen viselte, hogy olyan cselekményekkel gyanúsítják, amelyeket nem követett el, és amelyek miatt súlyos ítéletre számíthat. Tiltakozott a hamis tanúk alkalmazása és a kínzások ellen, amiért fegyelmi büntetést szabtak ki rá. Első- és másodfokon is halálra ítélték, egyik tanács sem ajánlotta kegyelemre. 1959. február 26-án végezték ki a Kozma utcai börtön udvarán.

A per központjában a Corvin köz és a Kilián laktanya környéki októberi és novemberi harcok álltak. Ezen túlmenően annak bizonyítására szolgált, hogy a Köztársaság téri pártház ostroma előre megszervezett támadás volt, az „ellenforradalmárok” pedig köztörvényes bűnözők voltak, akik számtalan rablást követtek el. A vizsgálati osztály ezt a pert is több szálból szőtte. Az alapügy a Wittner Mária és társai elleni, 1957. július végén kezdődött vizsgálat volt. Ebbe vonták bele 1957. szeptember elején Havrilla Bélánét, aki ellen ugyanakkor kezdődött a vizsgálat, mint Wittner ellen. Az addig vele készült gyanúsítotti jegyzőkönyvek azt mutatják, ekkor dőlt el, hogy mint fegyveres felkelőt a Corvin köz környéki cselekményeiért vonják felelősségre, és nem Nyugatra meneküléséből, valamint visszatéréséből kreálnak kémkedési ügyet. Szeptember elején, illetve október végén csatolták az alapügyhöz a két monori fiatal elleni vizsgálatot, előbb Tóth Józsefét, majd Kóté Sörös Józsefét. Az ellenük folyó nyomozás azt igyekezett (csekély sikerrel) bizonyítani, hogy október 29-én érkeztek Budapestre, vagyis részt vettek a Köztársaság téri pártház ostromában és az azt követő atrocitásokban. Mindketten hosszú ideig megtagadták a koncepcióhoz illeszkedő vallomás megtételét. Az ő beillesztésükkel október végére lényegében összeállt a perbe vontak köre, a majdani kilenc vádlottból hetet már együtt kezeltek. A per leendő nyolcadrendű vádlottja, Kludsky Géza (és társai) ellen 1957. október végén indult eljárás. A nyomozás elrendelését azzal indokolták, hogy a Wittner Mária és társai-ügy vizsgálata során számos terhelő adat merült fel velük szemben. A Kludsky-ügyből két vádlottat, Kludskyt és Máté Ferencet már az ügyészi szakban a Wittner-perhez csatoltak. Annak ellenére, hogy a vádlottak között hivatásos katonatiszt is szerepelt, az ügyet nem katonai, hanem polgári büntetőbíróság – első- és másodfokon is népbírósági tanács – tárgyalta. A tanácsvezetők a legrettegettebb bírák voltak: Tutsek Gusztáv és Borbély János. Borbély két esetben is enyhítette az elsőfokú bíróság ítéletét: Wittner Mária halálos ítéletét – az ügyész enyhítésre irányuló fellebbezése alapján – életfogytiglani börtönbüntetésre, a csoporthoz tartozó honvéd századosra első fokon kiszabott tizenöt évet tíz év börtönbüntetésre.