1927. 07. 24. Monor — 1959. 02. 26. Budapest
Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás
Házasságon kívüli gyerekként született, apját nem is ismerte, a nagyanyja nevelte. Az elemi iskola után segédmunkás lett, előbb kőművesek mellett, majd a Kertimag Termelő Vállalatnál. A forradalom előtt a Füszértnél dolgozott mint kocsikísérő és rakodó. 1952-ben kéthónapos tartalékos szolgálatra hívták be, leszerelése után orgazdaság címén négy hónap börtönbüntetésre ítélte a monori járásbíróság. Nős volt, házasságából két gyereke született.
Október 31-én majdani pertársával, gyerekkori barátjával, Kóté Sörös Józseffel kísért két tehergépkocsit a MÁV-kórházba. Miután Vajdahunyad utcai nemzetőrök igazoltatták őket, hívásukra csatlakoztak az egységhez. November 2-án kapott igazolványt. A Vajdahunyad utca felé megálltak a Köztársaság térnél, ahol látta a holttesteket és a kazamaták utáni kutatást. A Vajdahunyad utca 41.-ben őr- és járőrszolgálatot adott. November 4-én felvették a harcot a támadó szovjet csapatokkal, Tóth József golyószóróval vett részt a küzdelemben, amíg 5-én este légnyomást nem kapott. Másnap hazaindult Monorra.
Kóté Sörös Józseffel egy napon, 1957. július 18-án vették őrizetbe. kezdetben ügyüket együtt vizsgálták, de szeptember elején Tóth Józsefét elkülönítették, és onnantól az a Wittner Mária és társai elleni ügy része volt. Tóth nehezen viselte, hogy olyan cselekményekkel gyanúsítják, amelyeket nem követett el, és amelyek miatt súlyos ítéletre számíthat. Tiltakozott a hamis tanúk alkalmazása és a kínzások ellen, amiért fegyelmi büntetést szabtak ki rá. Első- és másodfokon is halálra ítélték, egyik tanács sem ajánlotta kegyelemre. 1959. február 26-án végezték ki a Kozma utcai börtön udvarán.