Perek

Vádlottak: 1724 / 1734

1911. 09. 11. Rábakethely — 1959. 05. 15. Budapest

Születési név: Zöld Ádám Balázs

Foglalkozása a peres iratok szerint: jegyző

Apja gimnáziumi tanár volt. Érettségi után 1930 és 1932 között alkalmi munkákból élt, majd egy évig katonai szolgálatot teljesített. 1937-ig szövőmunkás volt, azt követően a közigazgatásban, 1943-ig jegyzőgyakornokként, majd 1945-ig segédjegyzőként dolgozott. 1941-ben tartalékos zászlóssá léptették elő. 1945-ben Máriaújfalu (ma Szentgotthárd része) parancsnoka volt. Szovjet fogságba esett, ahonnan 1947-ben tért haza. Megnősült, két gyereke született. 1949-ben Rábakethely adóügyi jegyzője lett. 1947-ben belépett a kisgazdapártba, 1949-ben az MDP tagjelöltje volt, de felvételére nem került sor. Nős volt, házasságából két gyereke született. 1950 júniusában, miután felemelte szavát a kitelepítések ellen, amiért megfenyegették, és a családi élete is megromlott, Jugoszláviába menekült. Három hónapig az UDB (a jugoszláv hírszerzés) fogságában volt, a peres iratok szerint megpróbálták beszervezni. Szabadulása után könyvelői állást kapott. Miután 1951 szeptemberében egy feladat elvégzésére vissza akarták küldeni Magyarországra, Ausztriába szökött. Ott kapcsolatba került a Szabad Európa Rádióval, a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségével és a Caritassal. Utóbbi a bíróság szerint valójában nem segélyszervezet, hanem nyugati és magyar hírszerzők fedőcége volt, ahogy a Szabad Európa Rádiónak is a hírszerzés és a zavarkeltés volt a legfontosabb feladata. 1952 márciusától az amerikai megszálló erők tolmácsaként dolgozott, 1955-ben pedig egy NSZK-ban dolgozó magyar bányászcsoport összekötője és tolmácsa lett. A forradalom kitörésének hírére a csoport több tagjával Magyarországra jött. November 1-jén jelentkeztek a mosonmagyaróvári rendőrségen, onnan mindenki ment a maga útján. Zöld a forradalomba nem kapcsolódott be. Családjával Csabrendekre költözött, a községi tanács adóügyi aljegyzője lett. 1957 elejétől május 30-án vették őrizetbe.

Zöld Ádámot 1957. május 30-án helyezték előzetes letartóztatásba. Mivel ügyében nem tudták megindítani a vizsgálatot, de nem akarták szabadon engedni, 1957. szeptember 1-jén közbiztonsági őrizetbe helyezték (internálták). Egy évvel őrizetbe vétele után, 1958. május 31-én, a tököli internálótáborban vették újra előzetes letartóztatásba. Hűtlenséggel és a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével gyanúsították. Az eljárás a Zöld elleni hűtlenségi vádat még olyan bizonyítékokkal sem tudta alátámasztani, mint más hasonló ügyekben. A bíróságnak csak olyan közvetett bizonyítékok álltak rendelkezésére, mint a vádlott általános szembenállása a népi demokráciával, amit az bizonyított, hogy hazaárulást követett el (1956 előtt ez volt a külföldre szökésre használatos kifejezés), illetve hogy 1950-ben nem értett egyet a kitelepítéssel. A hűtlenséget folytatólagosan, több kémszervezet részére követte el. De az ügyészség és a bíróság megítélése szerint ezen kategóriának megfeleltethető szervezetek közül egyedül az UDB volt az, amelynek Zöld – jelentéktelen – információkat adott ki: megnevezett néhány Szentgotthárdról kitelepített személyt, elárulta egy rendőrőrs parancsnokának a nevét, és „két röplapot lektorált az UDB részére”. Kétségtelen, hogy a Magyar Harcosok Bajtársi Köre, a Szabad Európa Rádió és alkalmasint a Caritas is próbált információnak nevezhető hírekhez jutni, de egyik sem volt kémszervezet, és Zöld nem rendelkezett olyan információkkal, amelyek elárulása súlyosan veszélyeztette volna az ország érdekeit. A szervezkedés vezetésének vádja pedig azon alapult, hogy Németországból ő vezette haza a bányászokat, mivel neki volt a legmagasabb iskolai végzettsége, tudott németül, így ő intézte a hazajövetelhez szükséges ügyeket. A Budapesti Katonai Bíróság különtanácsa 1959. április 7-én zárt tárgyaláson hűtlenség, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése és tiltott határátlépés miatt halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Vádlott-társa, Bali László hét év börtönt kapott. Zöld és védője fellebbezett, úgy a súlyos ítélet, mint a cselekmény minősítése ellen. A másodfokú tárgyaláson azonban már nem jelent meg, három nappal előtte, 1959. május 15-én meghalt a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházában. Május 18-án a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa a vagyonelkobzást leszámítva hatályon kívül helyezte az ítéletét, Bali büntetését ellenben tíz év börtönre súlyosbították.