Az elemi iskola után a géplakatos szakmát tanulta ki. Az első világháborúban, majd a Tanácsköztársaság alatt a 19. kisalföldi vörös gyalogezredben katonáskodott. 1919 elején a kommunista párt röpcéduláit terjesztette, illetve agitált a párt mellett. A kommün bukása után internálták Nagykanizsán. Szabadulása után hazatért Győrbe, de nem tudott tartósan elhelyezkedni. 1920-ben lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, kommunista nézetei miatt azonban 1931-ben kizárták. Ezután – noha mindvégig rendőri felügyelet alatt állt – a Természetbarátok Turista Egyesületének győri csoportjában végzett politikai munkát (illegális kiadványok, sajtó terjesztése). 1944-ben, a nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, majd internálták. 1945-ben szervezte a megyében a Magyar Kommunista Pártot. A Győri Erdőgazdasági Nemzeti Vállalatnál (utóbb Győri Erdőigazgatóságnál) 1945–1950 között gondnokként, 1950–1953 között igazgatóként, 1953–1957 között személyzeti előadóként dolgozott. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. január 24-én megválasztotta ülnöknek a gyorsított eljárásban tárgyalandó büntetőügyekhez a Győri Megyei Bíróságra.

Kitüntetések: Szocialista Munkáért Érdemérem (1956, 1963) Munka Érdemérem (1958)

Források: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 5. sz. határozata, 1957. január 24. (kivonat). In A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei V. kötet, 1956. november 14.–1957. június 26. Szerkesztette és a jegyzeteket írta: Baráth Magdolna, Feitl István, Némethné Vágyi Karola, Ripp Zoltán. Budapest, Napvilág, 1998. 503. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára XIX-E-1-p 683/1957. A munkásmozgalom harcosa. Nyolcvanöt éve született Sütő Ferenc. Kisalföld, 1983. február 27. Sütő Ferenc (1898–1967). Politikatörténeti Intézet Könyvtára, Életrajzi dokumentáció.