1923–1929 között négy elemit és két polgári iskolai osztályt végzett Szegeden. 1930–1932 között egy gyümölcs-, majd egy fűszerkereskedésben volt kifutó. 1932-ben Herczog Samu műbútorasztalosnál asztalostanonc lett, segédlevele 1935-ös megszerzését követően 1944-ig öt további asztalosmesternél dolgozott. 1936-ban és 1942-ben asztalosipari szakrajz-tanfolyamokon vett részt. 1940–1942 között a 9. honvéd gyalogezredben letöltötte tényleges katonai szolgálatát. 1944. júniusban tartalékosként ismét behívták, s a frontra vitték. 1944. szeptemberben megszökött alakulatától, októberben érkezett vissza a Vörös Hadsereg által megszállt Szegedre. 1944 végétől 1946. augusztusig a szegedi rendőrségnél szolgált őrsparancsnokként. 1946–1949 között ismét szakmájában dolgozott, előbb Hegedűs István asztalosmesternél, 1947-től az Asztalos Ipari Termelő Szövetkezetnél, ahol igazgatósági tag is volt. 1948-ban felvették a Magyar Dolgozók Pártjába. 1949. október–1950. szeptember között elvégezte a Bírói és Államügyészi Akadémiát, majd 1950. szeptember–októberben a tartalékos hadbírói tanfolyamot. Igazságügyi pályafutását századosi rendfokozatban a Budapesti Katonai Törvényszéken ítélőbíróként kezdte 1950. október 14.–1951. május 5. között, majd a Szegedi Katonai Törvényszéken folytatta a bíróság elnökeként 1951. május 1.–1952. július 1. között, 1952. április 4-től őrnagyként. Ezt követően a 11. gépesített hadtest katonai bíróságán volt a bíróság elnöke 1952. július 1.–1955. június 23. között. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumában ítélőbíró 1956. április 1-ig, a Fegyvernemi Parancsnokságok Katonai Bíróságának az elnöke 1956. április 1.–október 23. között, július 2-ától alezredesként. A jogi egyetemet 1959-ben végezte el. Minősítése szerint a forradalom alatt „1956. október 23–30. között szolgálati helyére bejárt. November 1–10. között az I. M. Katonai Főosztályon volt, miután az ellenforradalmi elemek megszállták az épületet. November 10-én megerősítették beosztásában. […] Ezt követően dr. Nezvál […] megbízta a Budapesti Katonai Bíróság vezetésével és a rögtönítélő bíróság működésének beindításával. […] Az ebben részt venni nem akarókat erélyes kézzel eltávolította.” 1956. novemberben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, 1956. november 10.–1958. április 17. között a Budapesti Katonai Bíróság elnöke, 1958. április 17.–1972. december 31. között a Szegedi Katonai Bíróság elnöke volt, 1965. április 4-től ezredesi rendfokozatban. 1973-ban vonult nyugállományba. 1958-as minősítése szerint „jó vezetői munkájára károsan hatott a nem kifogástalan személyekből álló baráti környezete. Ez a tényező Szegedre történt áthelyezésével megszűnt”. Az 1963-as értékelés szerint „politikailag jól képzett és szilárd. Ezt mutatja különösen az, hogy az 1956-os ellenforradalom idején bevezetett statárium végrehajtásában aktívan részt vett, és annak végrehajtására a vezetése alatt álló bíróság beosztottait is mozgósította. […] A katonai igazságügyi apparátus egyik legrégibb, nagy gyakorlattal rendelkező bírója, alapos jogi ismeretekkel, jó elméleti szaktudással.”

Kitüntetések: Szolgálati Érdemérem (1955) Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata (1957) Szolgálati Érdemérem 10 év után (1960) Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata (1964) Szolgálati Érdemérem 15 év után (1965) Szocialista Hazáért Érdemrend (1967) Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1968) Az Igazságügy Kiváló Dolgozója (1970) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) Szolgálati Érdemérem 20 év után (1970) Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1972)

Források: HM HIM Központi Irattár: 351/2029. Csendes László–Gellért Tibor: A hadsereg vezető beosztású állományának rangsorolása, 1945–1989. Kézirat. Hadtörténelmi Levéltár C213. Ezredesek. Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ’56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 181.