Vasesztergályos-tanonc volt a Vulkán Gépgyárban, majd kávéfőző a Műcsarnok Kávéházban, később több helyen fizikai munkásként dolgozott. 1945-től tisztviselő lett a Magyar Acélárugyárban, majd 1949 augusztusától előadó a Honvédelmi Minisztériumban. 1949 szeptembertől az egyéves Büntetőbírói és Ügyészi Akadémián tanult. 1950. októbertől őrnagyi rendfokozatban ügyészhelyettes volt a Központi Katonai Ügyészégen, majd novembertől hadbíró a Budapesti Katonai Törvényszéken. 1952 február és 1955 június között hadbíróként működött a Katonai Felsőbíróságon, ítélkezett az SZDP- és a Péter Gábor-ügyben. 1952. áprilisban alezredessé, 1954. októberben ezredessé léptették elő. 1951–1955 között „László Ferenc” fedőnéven az államvédelem beszervezett ügynöke volt. 1955. június 23-ával kinevezték a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának elnökévé, 1956. január 1-je és 1962. szeptember 30-a között a bíróság elnökhelyettese volt, 1961. novembertől vezérőrnagyi rendfokozatban. 1962 szeptemberében az 1956 előtti, a munkásmozgalomban részt vevőkkel szembeni koncepciós perekben játszott szerepe miatt felmentették, és nyugdíjba vonult.

Kitüntetések: Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1951) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955) Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Haza Szolgálatáért Emlékérem arany fokozata (1958) Igazságügy Kiváló Dolgozója Jelvény (1958) Vörös Csillag Érdemrend (1960) Szolgálati Érdemérem (1960)

Források: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára XIX-E-1-q-1610/1958. Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 211/942. Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ‘56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 194–195.