1932–1934 között a szociáldemokrata, 1944-től a kommunista párt tagja volt. A Pécsi Felsőbíróság tanácselnökeként működött, mielőtt 1950. január 2-án kinevezték bírónak a Legfelsőbb Bírósághoz. 1953. június 1-jétől, majd 1954. augusztus 16-ától a korábbi IV. – a titkos ügykezelés körébe tartozó ügyeket tárgyaló – tanács tagja lett dr. Vida Ferenc és dr. Buday Ferenc mellett. Az 1956-os forradalom alatt a Legfelsőbb Bíróság Forradalmi Bizottmánya 1956. november 2-án eltávolítása mellett foglalt állást. Az 1956-os forradalom utáni megtorlások idején előadó bírája volt a gyorsított eljárásban büntetőügyeket tárgyaló I. tanácsnak. 1962. szeptember 14-én mentették fel tisztsége alól, mert részt vett a munkásmozgalomban részt vett személyekkel szemben indított törvénysértő büntetőperekben, és ítélkezett az ún. SZDP-ügyben. 1962. szeptember 18-ától az Országos Kriminalisztikai Intézet főmunkatársa volt.

Források: Kúria Személyzeti, Munkaügyi és Oktatási Osztálya iratai 1950. El. III. A. 5. dr. Simor Pál Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ‘56 után. In Bódiné dr. Beliznai Kinga (szerk.): A Kúria és elnökei III. Budapest, HVG–ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2015. 209–210.