1931-ben érettségizett, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogtudományi diplomát. 1935–1937 között a Ganz Gyárban dolgozott tisztviselőként, ezt követően 1943-ig ügyvédjelölt volt. A második világháború alatt munkaszolgálatot teljesített. 1945–1947 között a Budapesti Népügyészségen népügyészként tevékenykedett, többek között Hóman Bálint, Kolosváry Borcsa Mihály, Hubay Kálmán, Dövényi Nagy Lajos és Fiala Ferenc büntetőügyében. Az egységes ügyvédi és bírói vizsgát 1947-ben tette le. 1947–1950 között a Budapesti Törvényszéken dolgozott tanácselnökként. 1949–1953 között a Budapesti Államügyészségen, illetve a Pest Megyei Államügyészségen volt ügyész, 1953–1954-ben az Igazságügyminisztérium oktatási osztályán főelőadó. 1954-től 1977. február 28-i nyugállományba vonulásáig a Fővárosi Bíróságon bíróként, majd tanácselnökként ítélkezett. Mint kriminológiai, büntetőjogi és kriminálpszichológia jogász több nemzetközi kongresszuson vett részt, illetve számos könyv szerzője volt. Az 1959-ben elfogadott alapminősítése szerint „mint a B. X. sz. elsőfokú büntető tanács elnöke kezdettől fogva részt vesz az ellenforradalmi ügyek tárgyalásában. Ítéleteiben általában helyesen érvényesülnek az osztályharc szempontjai, követelményei. Ítéletének indoklása meggyőző. Ítéletszerkesztése kifogástalan. Tárgyalásvezetése túl erélyes. [...] Egyéniségében bizonyos fokú zárkózottságot, önteltséget lehet megállapítani. Ez adott esetben alárendeltebb állású munkatársaival (fogalmazók, kezelőszemélyzet) szembeni hangnemben is megnyilvánul. Ezért nem sikerült mindegyik fogalmazójának bizalmát és megbecsülését kivívnia. Ezt az egyébként leküzdhető fogyatékosságot ellensúlyozza példás ügyszeretete, szorgalma, lelkiismeretessége. Több nyelven beszél. 1945-től tagja a pártnak. Politikai ideológiai fejlettsége magas fokú. Az ellenforradalom idején is kifogástalan magatartást tanúsított. Politikailag megbízható. A legnehezebb ügyek tárgyalására alkalmas, jelenlegi munkakörében jól megfelel, magasabb beosztásra is javasolható.”

Kitüntetések: Az Igazságügy Kiváló Dolgozója (1959)

Források: Országos Bírósági Hivatal – Az igazságügyi szervezetből kivált dolgozók nyilvántartókönyvében rögzített iktatószámok alapján: SZ/171. Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ’56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 180.