1934. július 1.–1938. december 1. között kifutó, illetve kereskedőtanonc volt kiskereskedőknél. 1939. február 20.–március 18. között a Mechanikai Szövőgyárban segédmunkásként, 1939. április 15.–1942. október 3. között különböző kisiparosoknál szabótanoncként, szabósegédként és segédmunkásként dolgozott. 1945. június 11-től a Független Nyomdában lett segédmunkás, 1946. január 3-tól a Magyar Kommunista Párt központjában pártőrségi feladatokkal bízták meg, majd 1947. október 2.–1950. január 13. között telepvezető volt a Textilkémiánál. Az 1950-es évek elején a Bírói és Államügyészi Akadémiára került, ahonnan önéletrajza szerint 1953-ban fegyelmi okok miatt elbocsájtották. Csak 1960. július 16-án szerzett jogi diplomát. 1954. október 1-jén a Budapesti V. Kerületi Bíróságon bíróként kezdett dolgozni. 1956. január 2.–1957. május 31. között a Fővárosi Bíróságon bíró, majd 1984. május 31-i nyugdíjazásáig tanácselnök volt. A budapesti Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemet 1960–1966, az Igazságügyi Minisztérium által szervezett hároméves ideológiai tanfolyamot 1960–1963 között végezte el. 1980-ban bírósági tanácsos lett. Az 1956-os forradalom alatt és után a munkásmilícia, majd a Munkásőrség szervezésében és a forradalmárok elleni harcokban vett részt. A kádári megtorlás során a Fővárosi Bíróság egyik elsőfokú népbírósági tanácsát vezette. Az 1959-ben a Fővárosi Bíróságon készült alapminősítése szerint „jó képességű, fiatal, mindössze hároméves gyakorlattal rendelkező bíró, akiből az idők folyamán az élvonalhoz tartozó bíró válhat, mert ehhez szellemi képessége megvan. Igen nagy ambícióval rendelkezik, szenvedélyessége túl heves, temperamentumánál fogva sokszor a szélsőségesek felé viszi. És [ez] mindenekelőtt a tárgyalásvezetésben nyilvánul meg, amikor a felekkel szemben gyakran meg nem engedett hangot használ. Ugyanígy megnyilvánul szélsőségessége a büntetéskiszabás mértékében is, amikor túlzó ítéletet hoz. […] Ítéletei mindig osztályharcosak, de írásaiban hajlamos a frázisszerű mondatok alkalmazására.”

Kitüntetések: Magyar Partizán Emlékérem (1957) Szocialista Hazáért Érdemrend (1967) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) Az Igazságügy Kiváló Dolgozója (1976) Érdemes Társadalmi Munkás Kitüntetési Jelvény (1977) Kiváló Társadalmi Munkás (1979) Munka Érdemrend arany fokozata (1984. április 4.)

Források: Országos Bírósági Hivatal – Az igazságügyi szervezetből kivált dolgozók nyilvántartókönyvében rögzített iktatószámai: Z/60. Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ’56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 178., 180.