Apja lakatos kisiparos volt. – 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, később jogutódainak is tagja lett. 1947. július–novemberben a Nehézipari Központban, 1947. november 17.–1950. november 23. között a csepeli vasműveknél, 1950. november 24.–1954. január 26. között a Csepel Autógyárban, 1954. január 27.–1954. november 7. között Budapesti Járműgyárban volt tisztviselő. 1954. november 8-tól fogalmazóként dolgozott a Budapest V. kerületi bíróságon, majd miután 1955. július 17-én megkapta jogi oklevelét az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán, 1955. július 18-tól a Budapesti II., XI. és XII. Kerületi Bíróságon lett bíró, 1957. június 1-jétől tanácsvezető bíró. Az igazságügyi tárca a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. évi 57. számú törvényerejű rendelete alapján 1957. szeptember 20-án berendelte bírónak a Legfelsőbb Bíróságra. Ez azt jelentette, hogy „a Legfelsőbb Bíróság bírájával azonos jogkörben jár el”. Ott teljesített szolgálatot 1957. szeptember 23. és 1960. május 18. között. 1960. május 19-én az Elnöki Tanács megválasztotta legfelsőbb bírósági bírónak. 1970. augusztus 17.–1972. december 14. között fizetés nélküli szabadságon volt Párizsban, mert férje az idő tájt egy francia–magyar közös vegyesvállalatnál dolgozott. 1984. június 30-ával vonult nyugállományba.

Kitüntetések: Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) Az Igazságügy Kiváló Dolgozója (1970) Elnöki dicséret (1979) Kiváló Munkáért (1983) Munka Érdemérem ezüst fokozata (1984)

Források: Kúria Koordinációs, Személyzeti és Oktatási Osztály, 1974. El. III. a. 70.