A kőműves szakmát tanulta ki, 1909-ben lépett be az építőmunkás szakszervezetbe és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba; utóbbiból 1929-ben kizárták, ekkortól a Kommunisták Magyarországi Pártjának volt tagja. A kommunistabarát szakszervezeti ellenzékben és a Vörös Segély-mozgalomban végzett politikai munkát, emellett sajtóterjesztő is volt. Az Új Építőmunkás c. ellenzéki lapot felelős szerkesztőként jegyezte. 1931–1932 során több alkalommal letartóztatták, egy esetben sajtó útján elkövetett izgatás, máskor kormányzósértés miatt. 1933-ban egy évre elítélték. Szabadulása után a szakszervezetben végzett mozgalmi munkát, többször volt sztrájkszervező, illetve sztrájkbizottsági tag. 1942-ben beválasztották az építőmunkás szakszervezet központi vezetőségébe, 1945-től az érdekképviselet egyik titkára volt. „1948-ban a Lakás- és Középítkezési osztályvezetője volt 1950-ig.” 1950–1954 között munkavédelmi felügyelőként dolgozott a 12. sz. Állami Építő Szakipari Trösztnél. 1954-ben nyugállományba vonult. A nyugdíjas kőművest 1957. április 9-én választotta meg az Elnöki Tanács népbírónak, megbízatása 1958. december 31-ig tartott. Ezt követően társadalmi megbízatásban végzett pártmunkát a főváros XIII. kerületében.

Kitüntetések: Szocialista Munkáért Érdemérem (1960) Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)

Források: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 34. sz. határozata, 1957. április 9. (kivonat) In A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei, V. kötet, 1956. november 14.–1957. június 26. Szerkesztette és a jegyzeteket írta: Baráth Magdolna, Feitl István, Némethné Vágyi Karola, Ripp Zoltán. Budapest, Napvilág, 1998. 506. Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága 1957. április 9-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 288. fond 5/21. őrzési egység. Németh Ferenc (1891–1984). Politikatörténeti Intézet Könyvtára, Életrajzi dokumentáció.