Eredeti foglalkozása hentessegéd volt. 1919-ben a Vörös Hadseregben szolgált. A Pick szalámigyárban dolgozott, 1944 őszétől az üzemi bizottság elnöke és a kommunista pártszervezet titkára, emellett a húsipari szakszervezet szegedi csoportjának vezetője volt. Népbíróként is tevékenykedett az 1944-et követő években. Munkahelye 1948-as államosításakor a gyár első munkásigazgatója lett. 1949-ben sajtóhírek szerint a budapesti közellátási hivatal vezetői tisztségébe helyezték át. 1956 novemberét követően részt vett a Munkásőrség szegedi alakulatai megszervezésében. A hentes és mészáros árudavezető ismét a Szegedi Megyei Bíróság népbírája lett 1957. június 24-től, akkor határozott kinevezéséről a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A vidéki népbíróságok megszűnésével, 1958. május 31-én megbízatása befejeződött. Az 1960-as években az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál dolgozott ellenőrként.

Kitüntetések: Szocialista Munkáért Érdemérem (1960)

Források: NET határozat népbírák kinevezéséről, 1957. június 24. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára XVIII-2-a 70/1957. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára XIX-E-1-v. M-283/1960. Búcsú László Istvántól. Délmagyarország, 1965. január 4.