Az 1910-es években a fővárosi omnibuszvállalatnál dolgozott lovászfiúként, később kocsis lett. 1919-ben a kommunista párt tagja volt. A Tanácsköztársaság bukása után a Magyarországi Szociáldemokrata Pártban tevékenykedett eleinte bizalmiként, majd körzeti vezetőségi tagként. A Szállítómunkások Otthona körüli illegális kommunista csoport tagja lett, részt vett röpiratok és sajtó terjesztésében, emellett anyagilag támogatta lebukott elvbarátai hozzátartozóit. Kommunista párttagságát később 1926-tól ismerték el. Munkahelyi baleset következtében elveszítette egyik lábát, emiatt ott kellett hagynia szakmáját. Egy angyalföldi műhelyben kitanulta a cipész szakmát. Önállósította magát, majd műhelyében illegális összejöveteleket szervezett, röplapokat terjesztett és a Vörös Segélynek gyűjtött. 1945-ben a Fővárosi Bíróságra került. 1946. októberben beválasztották a XIII. kerületi Nemzeti Bizottságba. Ekkoriban lett a XIII., majd a VII. kerületi lakáshivatal vezetője. Munkája mellett 1945–1949 között a XIII. kerületi elöljáróság szakszervezeti titkára is volt. 1949–1952 között a Cipő- és Parkettapaszta-gyár személyzeti osztálya élén állt. 1954–1956 között a Vastömegcikk és Szegkovácsok Ktsz-ben dolgozott személyzetisként, majd nyugdíjba vonult. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa megválasztotta a Fővárosi Bírósághoz népbírónak, jelentkezett és esküt tett 1957. október 18-án. 1959. június 11-én ülnöknek javasolták a Fővárosi Bírósághoz.

Kitüntetések: Szocialista Munkáért Érdemérem (1960) Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)

Források: A Budapesti Fővárosi Bíróság elnökének összefoglaló jelentése az IM Személyzeti Osztályának, 1957. október 16.–október 31. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára XIX-E-1-q-1/1957. Budapest Főváros Tanácsa 1959. június 20-i ülésének jegyzőkönyve. Budapest Főváros Levéltára XXIII. 101-a-1. Melegh Lajos (1900–1979). Politikatörténeti Intézet Könyvtára, Életrajzi dokumentáció