Apja földműves, majd múzeumi teremőr volt. – Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után uradalomban dolgozott summásként. Kaposváron lett cipészinas, 1933-ban szabadult fel. Egy csurgói műhelyben kezdett dolgozni segédként, majd 1934-ben Budapestre költözött. 1935-ben egy műtét miatt hosszú időre betegállományba vonult, majd rövid ideig segédmunkásként dolgozott a Fischer Tükörgyárban. 1937-ben ismét szakmájában tudott elhelyezkedni, 1942-ig a VII. kerületben dolgozott különböző mestereknél. 1936-ban megnősült. 1937-ben rövid ideig tagja volt a bőripari szakszervezetnek, de ez a kapcsolata hamarosan megszakadt. 1945-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba és a szakszervezetbe; a VIII. kerületi elöljáróságon lett lakásügyi előadó, majd 1947-ben a Budapesti Lakásügyi Döntőbizottsághoz került hasonló beosztásban. 1948 elején a VIII. kerület szociáldemokrata pártszervezetének élén állt. Támogatta a kommunistákkal való egyesülést, így átigazolták a Magyar Dolgozók Pártjába; az új politikai tömörülés kerületi bizottságán szervezőtitkár (azaz a titkár helyettese) lett. 1950-ben a XVI. kerületi pártbizottság élére került, a Központi Vezetőség május 31-i ülésén póttagként kooptálta tagjai sorába. Hét hónapi párttitkári munka után az egyéves pártiskolára küldték, amelynek elvégzése után a fővárosi pártapparátusban kapott munkát mint a szervezési osztály helyettes vezetője. Az MDP II. kongresszusán a teljes jogú KV-tagok közé lépett elő. 1952-ben tették meg a III. kerület párttitkárává, 1955. szeptember 1-jétől pedig ugyanezt a funkciót látta el a VIII. kerületben. Ugyancsak 1955-ben tett gimnáziumi érettségi vizsgát. Az 1953-as országgyűlési választásokon pótképviselő lett, 1955-ben hívták be az országgyűlésbe; mandátumát 1962-ig megőrizte. A forradalom és szabadságharc kitörése után egy ideig a pártközpontban, majd a kerületi pártházban tartózkodott. A felkelőkkel kötött fegyverszünet után elhagyta az épületet, majd a Ganz-MÁVAG-ban próbált meg sikertelenül a kommunista rendszer mellett kitartó, a szabadságharcosok ellen küzdő alakulatot létrehozni. A párt önfeloszlatására, így saját KV-tagságának megszűnésére nem volt ráhatással. A november 4-i szovjet intervenció után belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. 8–18. között a VIII. kerületi Ideiglenes Intéző Bizottság létrehozása körül bábáskodott, majd a IX. kerületben végzett pártszervező munkát. 1957. március 6-án az államigazgatásba került, ugyanis megválasztották a VIII. kerületi tanács végrehajtó bizottsága elnökévé; 1977. június végén innen vonult nyugdíjba. Munkája mellett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen hallgatott jogot; diplomát 1961-ben szerzett. 1962. novemberben lett a párt Központi Ellenőrző Bizottságának tagja; a testületből az 1988. májusi pártértekezleten maradt ki. 1945 óta folyamatosan tagja volt a közalkalmazottak szakszervezetének; tanácselnökként választották be annak Központi Vezetőségébe. 1977-es nyugdíjba vonulása után né

Kitüntetések: Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1950) Munka Érdemrend (1953, 1954) Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata (1957) Munka Érdemrend arany fokozata (1965, 1970) Szocialista Magyarországért Érdemrend (1977) Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1985)

Források: Elhunyt Suhajda József. Népszabadság, 1988. november 1. 8. Szemelvények Suhajda József visszaemlékezéseiből (Melléklet: Önéletrajz). In Budapest Főváros Levéltára közleményei ’88. Felelős szerkesztő: Szekeres József. K. n. [Budapest Főváros Levéltára], Budapest, 1988. 297–298. Budapesti közéleti névmutató 1945–1950. I. kötet. A budapesti nemzeti bizottságok és népfrontbizottságok tagjai. Szerkesztette: Halasi László. Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 1980. 210.