Apját nem ismerte, nevelőapja, Kastély Miklós színházi díszítőmunkás volt. Az elemi iskolát Budapesten járta ki, majd kötszövőtanonc lett. Segédlevele megszerzését követően néhány évig szakmájában dolgozott, később a bőriparban helyezkedett el. 1938-tól Wolfner Gyula, 1944-től Csillag Tibor és társa bőrgyárában alkalmazták betanított munkásként. 1942-ben belépett a bőrősök szakszervezetébe. A második világháborúban katonai szolgálatot nem teljesített, ennek ellenére a bevonuló szovjet csapatok 1945. január 18-án Újpesten lefogták. Gödöllőn, Jászberényben, márciustól a ceglédi hadifogolytáborban raboskodott, utóbbi helyről leromlott egészségi állapota miatt április végén szabadon bocsátották. 1945. május végén visszatért korábbi munkahelyére, ahol – miután 1946–1947-ben elvégzett egy bőripari továbbképző tanfolyamot – technikus lett. 1945-ben felvették a kommunista pártba, 1948-ban háromhetes pártiskolát, később hathetes vezetőképző szemináriumot végzett, munkahelyén alapszervezeti párttitkár volt. 1949 januárja és 1950 júliusa között az Országos Munkaerőgazdálkodási Hivatalban, illetve a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága Munkaerő-gazdálkodási Osztályán dolgozott előadóként. 1950. július 18-án „munkáskáderként” bevonult a tartalékos tiszti iskolára, ruházati tiszti, majd személyügyi tiszti tanfolyamot végzett. 1950. október 22-én századosi rendfokozatban hivatásos állományba vették, és a személyügyi főcsoportfőnökségél lett előadó. 1953. októberben osztályvezető-helyettesként a hadtápfőnökség személyügyi osztályára került, s a következő hónapban őrnaggyá léptették elő. 1953 és 1955 között esti tagozaton elvégezte a gimnáziumot. Szolgálati adatlapja szerint az 1956-os forradalom idején, október 23. és november 3. között a Honvédelmi Minisztérium őrzésében vett részt. November 4–11-én a lakásán tartózkodott, majd rádiófelhívásra jelentkezett a budai katonai körletnél, két nappal később pedig parancsra bevonult eredeti állomáshelyére, a hadtápfőnökséghez. A forradalmat követő, jogi mezbe öltöztetett megtorlásból a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma ülnökeként vette ki a részét. 1957. április végétől a Központi Ruházati Anyagraktár személyügyi nyilvántartó tisztjeként, 1958 márciustól a Magyar Honvédelmi Sportszövetség Országos Központ Repülő-ejtőernyős Szakosztályának alosztályvezetőjeként, majd főelőadójaként szolgált. 1960. október 31-én egészségügyi okokból nyugállományba helyezték.

Kitüntetések: Szolgálati Érdemérem (1955, 1960) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) Haza Szolgálatért Érdemérem, arany fokozat (1970)

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 90789.