A hat elemit 1924-ben végezte el, majd kifutóként, gyári munkásként dolgozott 1926 májusáig. Akkor a szegedi Fischer és Fiai Kőfaragó üzembe szerződött tanoncnak. 1929. június 1-jén kapott kőfaragó segédlevelet; még ugyanabban az évben belépett a Magyarországi Építőipari Munkások Országos Szövetségének szegedi szervezetébe, amelynek 1933-ig, majd 1933–1936 között ismét vezetőségi tagja volt. 1944-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1944–1949 között „szakszervezeti vonalon” dolgozott vezetőségi tagként. 1946 márciusában pártja népírónak delegálta a Szegedi Népbírósághoz, e tisztséget 1950. márciusig töltötte be. 1949-ben a Szeged Alsóvárosi Kerületi Párt Alapszervezetben volt káderes, 1950 augusztusában a Magyar Dolgozók Pártja Szeged Városi Pártbizottságának a fegyelmi referense lett főállásban, azaz „függetlenítettként”. 1952-ben végezte el az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát. 1953-ban a Csongrád Megyei Párbizottságra kérték át dolgozni, ott szeptemberig állt alkalmazásban. Majd önéletrajza szerint saját kérésére a Szegedi Ruhagyár személyzeti osztályára helyezték osztályvezetőnek. 1955. június 1-jével a pártközpontba helyezték át, a forradalomig a Központi Ellenőrző Bizottságnál dolgozott, ahol Csongrád megyével foglalkozott. „A megbízatásom megszűnt, miután az ellenforradalmi események (1956. október) következtében a Pártközpont dolgozóinak számát csökkentették.” 1956. december végén, 1967-es életrajza szerint 1957. január 3-án a Szegedi Karhatalmi zászlóaljnál jelentkezett, rendőr főhadnagyként a BM karhatalomnál szolgált április 1-ig. „[…] az októberi ellenforradalom idején Szegeden tartózkodtam, a Városi Pártbizottságra jártam.”. A Szegedi Megyei Bíróság népbírája lett 1957. június 24-től, a négy nappal korábbi előterjesztés szerint még karhatalmista kinevezéséről akkor határozott a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. 1958. május 31-ig volt népbíró. Ekkor a karhatalomból rendőr főhadnagyként saját kérésére leszerelt. Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat személyzeti osztályán helyezkedett el, majd 1959-ben kőfaragó lett egy temetkezési vállalatnál, 1962. január 1-től 1967. november 24-ig pedig a Szegedi Építőipari Vállalatnál állt alkalmazásban. 1968-ban vonult nyugdíjba.

Kitüntetések: Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)

Források: HM HIM Központi Irattár 262/2093. NET határozat népbírák kinevezéséről, 1957. június 24. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára XVIII-2-a-70/1957.