Rendfokozatok: őrnagy 1949. május 1. alezredes 1952. május 1. ezredes 1953. november 7. vezérőrnagy 1955. november 5.

Beosztások: 1. honvéd műszaki zászlóalj, parancsnok 1949. május 1.–1949. szeptember 3. lövészhadtest (Kecskemét), parancsnokhelyettes 1952. november 1.–? 9. hadtest (Debrecen), parancsnok 1953. november 19.–? 4. hadsereg, a parancsnok kiképzési helyettese 1956. szeptember 25.–? Nemzetőrség (Király Béla törzse), törzsfőnök 1956. november 1–4. Honvédelmi Minisztérium (HM), személyügyi csoportfőnök 1957. január 24.–? HM, kiképzési csoportfőnök 1957. október 22.–? HM, kiképzési főcsoportfőnök 1961. szeptember 18.–1961. december 14. Budapesti Helyőrség Parancsnokság, parancsnok 1962. március 1.–?

Apja vasöntősegéd, anyja házmester volt. A hat elemi elvégzését követően, 1923-ban géplakatostanoncnak állt a Salgótarjáni Gépgyár budapesti üzemében, segédlevele megszerzése után megszakításokkal 1945-ig ott dolgozott. 1931-ben öt hónapon keresztül katona volt a 3. honvéd gyalogezred árkászszázadánál, Komáromban. 1941. április 1-től augusztus 1-ig címzetes őrvezetőként az 1. hegyi utászszázadnál szolgált. Munka mellett 1941–1942-ben elvégezte a négy polgárit. Belépett a szakszervezetbe és a szociáldemokrata pártba, amelyeknek 1926-tól néhány éven át már tagja volt. 1945. január 8-án a bevonuló szovjet csapatok fogságába esett. Miután 1947 júniusában hazatért a Szovjetunióból, korábbi munkahelyén helyezkedett el, és belépett a kommunista pártba. 1948. november 8-án a párt utasítására a honvédség állományába került, a század- és zászlóaljparancsnoki tanfolyam elvégzését követően, 1949. május 1-jén őrnagyi rendfokozatban tisztté avatták, és kinevezték az 1. hadosztály műszaki zászlóaljának parancsnokává. 1949 és 1952 között a moszkvai Frunze Katonai Akadémia hallgatója volt, közben 1952. május 1-jén előléptették alezredessé. 1952. november 1-jétől a kecskeméti 3. lövészhadtest parancsnokhelyettesi beosztását töltötte be. 1953. november 7-én előléptették ezredessé, és megbízták a debreceni 9. lövészhadtest parancsnoki teendőivel. 1955. november 5-én megkapta a vezérőrnagyi rendfokozatot. 1956. szeptember 25-én a 4. hadsereg parancsnokának kiképzési helyettese lett. Az 1956-os forradalom során, október 23. és november 1. között a fegyveres harcokban is részt vett, majd 1956. november 1–4-én a törzsfőnöki beosztást látta el a forradalmi nemzetőrségben, Király Béla törzsében. November 4-én átállt a szovjet megszálló csapatokhoz, és november 6-án már a Honvédelmi Minisztériumban szervezte a karhatalmi csapatokat a szabadságharcosok ellen. Tagja lett az Uszta Gyula vezérőrnagy által vezetett Katonai Tanácsnak, amelynek 1956. december 4-i ülésén a végrehajtás szintjén is döntöttek a további tömegdemonstrációk fegyveres elfojtásáról. A Gyurkó Lajos vezette Tiszti Felülvizsgáló Bizottság rövid vizsgálatot követően, 1957. január 10-én lezárta az ügyét, és csupán pártbüntetést kapott a Király Bélához fűződő kapcsolata miatt. A forradalmat követő megtorlás során ülnökként tevékenykedett a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsában. 1957 januárjától a Honvédelmi Minisztérium Személyügyi Csoportfőnökségén, majd 1957 októberétől a Kiképzési Csoportfőnökségen szolgált csoportfőnökként. 1961. szeptember 18-án megbízták a Magyar Néphadsereg Kiképzési Főcsoportfőnökség főcsoportfőnöki teendőinek ellátásával, majd a Szalai–Laáb-féle csoport HM-en belüli szervezkedésével összefüggésben december 14-én felmentették a beosztásából. 1962 márciusától a Budapesti Helyőrség Parancsnokság parancsnoka volt. 1967. február 15-én nyugállományba helyezték.

Kitüntetések: 48-as Díszérem (1948) Vörös Csillag Érdemrend (1953) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955) Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1959) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (15 év után, 1964) Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1966) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 254/1781 Maruzs Roland: Tábornoki kar, 1945–1956. Budapest, HK Hermanos, 2011. Csendes László–Gellért Tibor: Kronológia a honvédség történetéből, 1945–1990. Budapest, HVK Tudományos Munkaszervezési Osztály, 1993. Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája. Budapest, Akadémiai, 2003. 145., 351., 355., 418.