Apja lakatossegéd volt. Négy polgári iskolai osztályt végzett Újpesten, majd 1935-ben inasként a Kárpát bútorgyárba került. Asztalos segédlevelének megszerzése után az üzemben maradt. 1936-ban lépett be a szakszervezetbe. 1940-ben hívták be katonai szolgálatra, a tüzérséghez került, önéletrajza szerint 1942-ben, más források szerint 1943-ban szerelt le. 1944-ben újra behívták, szeptemberben eltávozása idején alakulatát a frontra vezényelték, ő azonban katonaszökevényként a fővárosban maradt, így civilként esett szovjet fogságba 1945. januárban. A golubovkai táborból 1947. júniusban tért haza, majd régi munkahelyén helyezkedett el, és belépett a Magyar Kommunista Pártba. Volt népnevelő, pártbizalmi, 1947. szeptembertől pedig körzeti titkárként tevékenykedett. A kommunista és a szociáldemokrata pártok kényszerfúziója után átigazolták a Magyar Dolgozók Pártjába. 1948. augusztusban a Furnír- és Lemezművekhez („Furlem”) került üzemi agitációs és propagandatitkárnak. 1949. januárban az újpesti pártbizottságra helyezték, ekkortól volt függetlenített funkcionárius. Politikai munkatársként dolgozott, majd osztályvezető volt, 1950. júliusban szervezőtitkár (vagyis a kerületi pártszervezet második embere) lett. 1951. áprilisban a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Budapesti Bizottsága titkárává választották. 1952-ben a Pártfőiskolára küldték, majd 1953. augusztusban a budapesti XIV. kerület pártbizottságának élére állították. 1956. áprilisban lett a Csepel Vas- és Fémművek párttitkára. Az MDP Központi Vezetőségébe a júliusi plénumon, Rákosi Mátyás leváltása után választották be póttagként. 1956. október 23. után Csepelen, majd Zuglóban és Újpesten tartózkodott; tevékenységéről ellentmondóak a források: egyes adatok szerint kiállt a kommunista rendszer mellett és fegyveresen harcolt a forradalmárok ellen, Biszku Béla viszont 1957-ben felrótta neki, hogy „otthagyta a gyárat” október végén, később pedig „nem ment a rendőrségre, mert kevesellte a fizetést”. A párt önfeloszlatására, így saját KV-póttagsága megszűnésére nem volt ráhatással. A november 4-i szovjet intervenció után belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, és a budapesti IV. kerület pártapparátusában tevékenykedett a párt- és tömegszervezeti osztály vezetőjeként. 1957. áprilisban a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának lett tagja; Györe Józseffel együtt részt vett az Iván Kovács Lászlóra, a Corvin közi felkelő csoport parancsnokára jogerősen halálbüntetést kiszabó ítélkező tanács munkájában. 1958. november 1-jétől külkereskedelmi pályán dolgozott; néhány hónapig a fa-, papír- és fűtőanyag-ipari termékek export-importjával foglalkozó Lignimpex Külkereskedelmi Vállalatnál kapott állást. 1959. február–augusztus között Moszkvában orosz nyelvi képzésen vett részt. Hazatérése után a Külkereskedelmi Minisztériumban helyezkedett el, 1959. november 1-jei hatállyal lett osztályvezető a Népi Demokratikus Országok Államközi Főosztályán; 1965. augusztusban főosztályvezető-helyettessé nevezték ki. Munkahelyén párt-alapszervezeti titkár volt, majd beválasztották a minisztériumi pártbizottságba is. 1965. márciusban felmerült, hogy kereskedelmi tanácsosként Szófiába helyezik, de ez végül nem valósult meg. 1967. júliusban nevezték ki a bukaresti kereskedelmi képviselet vezetőjévé; e tisztségéből adódó feladatait 1974. áprilisig látta el. Hazatérése, majd felmentési idejének kitöltése után december 31-ével nyugdíjazták.

Kitüntetések: Munka Érdemrend (1955) Szocialista Munkáért Érdemérem (1960) Munka Érdemrend bronz fokozata (1964) Külkereskedelem Kiváló Dolgozója (1970)

Források: Az MDP KV Titkársága 1953. július 27-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 276. fond 54. csoport 255. őrzési egység. https://www.eleveltar.hu/web/guest/bongeszo?ref=TypeDeliverableUnit_8f1dd9ed-435d-4a21-90ae-d6e56a11a933&tenant=MNL, 2018. január 12. Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága 1957. április 16-i röpszavazása a Legfelsőbb Bíróság mellett működő Népbírósági Tanács tagjairól. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 288. fond 8. csoport 15. őrzési egység. Közli: A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei V. kötet. 1956. november 14.–1957. június 26. Szerkesztette: Baráth Magdolna–Feitl István–Némethné Vágyi Karola–Ripp Zoltán. Napvilág, Budapest, 1998. 298. Rudas Ernő (1918) személyi anyaga. Nemzetgazdasági Minisztérium Irattára.