Munkáscsaládból származott, apja gázgyári fűtő volt. 1927 és 1933 között négy elemi és két polgári iskolai osztályt végzett. 1938-ban belépett a szociáldemokrata pártba, 1940 és 1942 között a párt végrehajtó bizottsági tagja volt. 1942. októberben behívták katonának, alakulata Nyugatra telepítését követően Regensburgnál esett amerikai hadifogságba, ahonnan 1946 áprilisában tért haza. Az Óbudai Gázgyár szénfeldolgozójában helyezkedett el motorkezelőként, s még ugyanabban az évben belépett a kommunista pártba. 1949-ben Debrecenbe küldték három hónapos pártiskolára, amely után megtették az akkor hadizsákmányként szovjet tulajdonban lévő Óbudai Hajógyár függetlenített párttitkárának. 1950. február 15-én a Budapest III. kerületi pártbizottság javaslatára lépett a hadsereg kötelékébe. 1950. március 15-én légvédelmi tüzér századosként avatták fel, és az Országos Légvédelmi Parancsnokságra vezényelték, ahonnan 1950. április 1-től féléves magasabb parancsnoki tanfolyamra küldték. 1950. szeptember 1-jén – az őrnagyi rendfokozatot kihagyva – soron kívül alezredessé léptették elő. 1950. október 9-től a Bem Légvédelmi Tüzértiszti Iskola parancsokává nevezték ki. 1953. szeptemberben a Honvéd Akadémia hallgatója lett. 1954. szeptembertől Sztálinvárosban az 53. légvédelmi tüzérhadosztály, 1955. július 31-től Budapesten a Kossuth Tüzértiszti Iskola parancsnokhelyettese volt. 1956. szeptember 1-től az 1. hadsereg törzsébe került légvédelmi helyettesként, majd a hónap végén előléptették ezredessé. Az 1956-os forradalom kirobbanása után, október 23 és 29. között az Óbudai Gázgyárban teljesített fegyveres szolgálatot. Október 29. és november 1. között az 1. hadsereg törzsének forradalmi bizottsági elnöke volt. November első napjait a Honvédelmi Minisztériumban töltötte, majd november 4. és 7. között a szovjet hadsereg tököli bázisán tartózkodott. Ezt követően a Honvédelmi Minisztérium kommendánsi szolgálatát látta el. November 29-től Komárom megyei karhatalmi parancsnok volt. 1957. április 1-től az év végéig ő töltötte be a Forradalmi Tiszti Ezred parancsnoki pozícióját. A forradalmat követő, jogi mezbe öltöztetett megtorlásból a Budapesti Katonai Bíróság különtanácsa ülnökeként vette ki a részét. 1957. december 31. és 1958. december 22. között az Egyesített Tüzértiszti Iskolán az Egyesített Fegyvernemi Tiszti Továbbképző Tanfolyam parancsnoka volt. 1958-as jellemzése szerint „mint iskolaparancsnok feladatát jól megoldja. Különösen komoly munkát végzett a karhatalomból az ország minden területéről az iskolára vezényelt hallgatók fegyelmi helyzetének helyreállításában és megszilárdításában. […] Munkáját nagyban befolyásolja, hogy az iskola fennállása óta az ellenforradalmárok elleni pörökben mint ülnök részt vesz, és így sok időt kellett távol töltenie az iskolai élet irányításától”. 1958. december 22-től az Egyesített Tüzértiszti Iskola parancsnokának általános, 1960. november 1-től a szentendrei Központi Tiszthelyettesi Iskola parancsnokának tanulmányi helyettese lett. 1961 októberétől a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia összfegyvernemi tagozatán tanult, amelynek elvégzését követően, 1964. április 15-től a Pest Megyei Polgári Védelmi Parancsnokság törzsparancsnokává nevezték ki. 1968. május 1-jén egészségügyi okokból vonult nyugállományba.

Kitüntetések: Magyar Népköztársaság Érdemrend V. fokozata (1950) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955) Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Haza Szolgálatáért Emlékérem arany fokozata (1958) Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1960) Szolgálati Érdemérem (15 év után, 1965) Szocialista Hazáért Érdemrend (1967) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 68516, 351/2081.