Apja autószerelő volt. 1936 és 1944 között Sashalmon hat elemit, majd Rákosszentmihályon három polgárit végzett. 1945–1946-ban a Kőbányai Sörgyárban dolgozott segédmunkásként, majd 1946 és 1948 között kitanulta a műszerész szakmát. 1947-ben belépett a kommunista pártba, 1949 novembere és 1950 májusa között vezetőképző iskolát végzett Budapesten, 1950 novemberéig pedig középkáderképzésen vett részt. 1950. novembertől a Honvéd Petőfi Politikai Tisztképző Intézet hallgatója volt. 1951. májusban hadnaggyá avatták, s az aszódi 15. gépkocsizó lövészezrednél lett instruktor. Fél év után áthelyezték Esztergomba, a 7. gépesített hadosztály parancsnokságára, ahol a Vörös Lobogó című csapatújságot szerkesztette, s közben egyéves hadosztály-pártiskolát végzett. 1952. február 16-tól instruktorként a Honvédelmi Minisztérium (HM) közvetlen páncélos parancsnokságának állományába került. 1952. november 7-én főhadnaggyá léptették elő. 1952–1953-ban a Sztálin Katonai Politikai Akadémia levelező képzésén vett részt. 1954. októbertől káderes beosztásban visszahelyezték a 7. gépesített hadosztály parancsnokságára. Egy évvel később Székesfehérváron kinevezték a 6. lövészhadtest politikai osztályának káderes főinstruktorává, egyben előléptették századossá. 1956. szeptembertől a 10. hadsereg politikai osztálya káderalosztályának instruktora volt. Az 1956-os forradalom idején járőrözést és őrszolgálatot látott el a HM Politikai Főcsoportfőnökségén. November 4. és 7. között szülei lakásán, Budapesten tartózkodott, majd hazautazott Székesfehérvárra. November 10-én belépett a 4. önálló karhatalmi zászlóaljba, ahol rajparancsnoki beosztást is kapott. A forradalmat követő, jogi mezbe öltöztetett megtorlásból a Budapesti Helyőrség Katonai Bírósága mint rögtönítélő bíróság ülnökeként vette ki a részét. 1957. áprilisban ifjúmunkás szervezőként a Tüzér Parancsnokság Politikai Osztályára, novemberben személyügyi tisztként a Személyügyi Csoportfőnökség Politikai Tiszti Személyügyi Osztályára, 1958-ban pedig instruktorként a HM Politikai Csoportfőnöksége Káder Osztályára helyezték. 1959. február 27-től saját kérésére a Belügyminisztérium állományába került, a Politikai Nyomozó Főosztály Katonai Elhárító Osztályán (BM II/1. Osztályán) lett elhárítótiszt. 1963-ban elvégezte a Rendőrtiszti Akadémiát. 1967. április 1-jével rendőr alezredessé lépett elő. 1981. december 31-i hatállyal rokkantsági nyugállományba helyezték.

Kitüntetések: Magyar Népköztársaság Érdemérem ezüst fokozata (1952) Szolgálati Érdemérem (1955) Árvízvédelmi Emlékérem (1956) Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Ságvári Endre Emlékérem (1957) Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1961) Szolgálati Érdemérem (15 év után, 1966) Szolgálati Érdemérem (20 év után, 1971) Szolgálati Érdemérem (25 év után, 1976) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1979) Szolgálati Érdemérem (30 év után, 1981) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1981).

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 73345. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2.8.1. 8674.

Megjegyzések: A periratokban a neve Bejcziként szerepel.